LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Manapság a médiából más sem folyik, mint a családon belüli bántalmazás, a terror, amivel valaki –általában a férfi – rettegésben tartja családja tagjaik. Azonban csak egy részéről beszélnek, a testi bántalmazásról, egy valahogy semmiképp és soha nem kerül szóba: ez pedig a lelki terror, az egyik fél fenyegetettség érzése, megalázása és lenézése. Aki ezt megkapja, csak az tudja igazán, hogy mi ez. Egy darabig tűr és igyekszik tartani magát, majd végül belefárad. Elfásul a hétköznapokban, a fájdalomtól a lelke sivárrá és üressé válik. Ilyenkor van megoldás? Létezik, hogy valamikor egyenrangú lesz a másik minden kínzás nélkül? Ehhez a folyamathoz tartozik a másik kihasználása, a szónak szó szoros értelmében. Amíg a bántalmazott tud nyújtani akár anyagi-, akár természetbeni javakat, minden rendben van, utána kezdődik az, amitől az elnyomott és kiszolgáltatott fél retteg.
A meg nem felelés érzésénél rosszabb nem lehet, hiszen akkor már minden fáj, az illető nem tud, de nem is akar teljesíteni, hiszen úgysem felelek meg. Ezzel az érzéssel legelőször gyermekkorban találkozunk, amikor a fejlődéspszichológia felosztása szerint, a gyermek modellt választ magának, egy példaképet, akit követni akar, olyanná akar válni, mint az adott személy, de valahogy, valamiért nem sikerül neki, akkor csalódik először.
A meg nem felelés érzése sajnos sok embert veszélyeztet és nem biztos, hogy tudatosul benne. A bántalmazásnak eme formájára is fel kell hívni a figyelmet, nem szabad engedni, hogy az életben jelenlévő negatív emberek bántsák az egészséges társadalmat.
