LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Keynes elmélete szoros kölcsönhatásban állott azzal a gazdaságpolitikával, amelyet Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok 1932-ben megválasztott demokrata párti elnöke kezdeményezett. A kongresszus Roosevelt elnökségének híres első kilencvenkilenc napja alatt tizenöt nagy jelentőségű törvényt fogadott el. Ez volt New Deal (új egyezség) néven ismertté vált program megvalósításának első, rajtaütésszerű akciója. Az elnök felhatalmazást kapott a bankok ügyleteinek szabályozására, a munkanélküliek foglalkoztatására közmunka keretében, és a farmerek anyagi támogatására. Az iparban egyebek között megszabták a bérek alsó határát, a legmagasabb munkaidőt, és betiltották a gyermekmunkát. Elismerték a munkások jogát az önálló szervezkedésre, törvényesítették a kollektív szerződéseket.
A New Deal második szakaszában, 1936-37-ben Roosevelt kezdeményezésére bevezették a munkanélküliség esetére szóló, és az öregségi biztosítást, valamint egyéb szociálpolitikai reformokat. Roosevelt 1935-ben egy újságírónak kifejtette: „meg akarom menteni rendszerünket, a kapitalista rendszert, ami annyit jelent, hogy bizonyos figyelmet kell fordítani a világban ma elterjedt gondolatokra: ki akarom egyenlíteni a gazdagság megoszlását”.
A New Deal, amelynek fő irányvonalát az elnök „a centrumtól valamivel
A demokrata balra” állónak határozta meg, helyeslésre talált a munkásság, a feketebőrű
párt támogatói lakosság, más etnikai csoportok és a liberális értelmiség soraiban. Így alakult ki az ún. roosevelti koalíció, amely az amerikai demokrácia mú1cödésének, fenntartásának társadalmi bázisát jelentette.
A New Deal változást hozott – bár nem a belpolitikaihoz hasonló mértékben – a külpolitikában is. Az Egyesült Államok kormánya feladta merev szovjetellenességét, és 1933-ban diplomáciai kapcsolatra lépett a Szovjetunióval.