LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A beszéd nélküli, a test különböző részeinek mozgását non-verbális kommunikációnak nevezzük. A nem verbális, szavak nélküli kommunikációs csatorna meghatározott mozgásokból áll, ezt nevezzük metakommunikációnak, helyesebben a kódjának.
Ezek a kódok nem olyan bonyolultak, mint a mindent kifejező univerzális nyelvi rendszer.
A kommunikáció ezen fajtája bár fontos információkat közvetít, inkább a beszéd és a nyelv kiegészítőjeként működik. A kultúrákban léteznek olyan egyezményes jelek, amelyeknek használata megegyezik egy-egy nyelvileg is kifejezhető tartalommal. Ezek jelenthetnek helyeslést, tiltást, hívást, együttérzést, vagy éppen az elutasítást is. Ennek tükrében levonható a konzekvencia, hogy a különböző nyelvű és kultúrájú emberek között rendkívül fontos szerepet tölt be a jelbeszéd. Mivel ezek a jelenségek nem helyettesítik, de kiegészítik a nyelvi kommunikációt, paralingvisztikai jelenségeknek nevezzük őket.
A beszédet az esetek többségében mozdulatok kísérik, ezeket nevezzük gesztusnak, fogalma a gesztikuláció. Többségében tudattalan mozdulatokról van, melyek automatikus cselekvések. A beszéd technikáját, a kifejező taglejtéseket a környezetünktől tanuljuk, akárcsak a beszédet. A szűkebb közeg hat erre is ugyanúgy, mint a szocializációra.
Ezen kommunikációs fajta lényege, hogy érzéseket lehet közölni általa. Ezt megérti a szűkebb-és tágabb környezet, érthető a világ számára.
A non-verbális kommunikációnak 5 funkciója van, ezek a következők:
– társas helyzet kezelése
– az én megjelenítés
– az érzelmi állapotok közlése
– a nyelvi kommunikáció ellenőrzése és a
– társas helyzet kezelése.
Az európai kultúrákban fontos a nem verbális jelzések szerepe, hiszen nyíltan tükrözi érzelmeket, sokkal tisztább módja az érzelmek közlésének folyamatában.
