Igazi erődítmény élnek, amelynek védői mindenre elszántak. A magányos királynő egyetlen papírfalú méhsejt szerkezetű kamrát épít. Ebben a kamrában neveli fel a dolgozók első nemzedékét, akik segítenek majd a földalatti erődítmény felépítésében. A dolgozók páros rágóikkal rostokká rágják a fát, majd különleges összetételű nyálukkal összeragasztva papírmassé-szerű anyagot hoznak létre belőle.
A kolónia lefelé terjeszkedik, a meglévő szintekhez egyre újabb méhsejteket adnak. A szerény kezdeményből a legtöbb fészek akkorára nő, mint egy focilabda, és több mint tízezer darázsnak ad otthont. A kolóniák télen rendszerint elnéptelenednek, de melegebb éghajlaton akár több évszakon át növekedhetnek, míg végül egy hatalmas erőd jön létre, amit több százezer fullánkos védőoltalmaz.
Ez egy hihetetlenül kifinomult építmény, ami olyan anyagból készült, aminek létezését mi, emberek természetesnek vesszük. Pedig több millió évvel azelőtt, hogy az emberek feltalálták volna az íráshoz és a nyomtatáshoz legmegfelelőbb anyagot, a papírt, a darazsak már javában használták ezt az építőanyagot.
Egyes darázsfajok még homokszemcséket is beépítenek a papírba, erősebbé és keményebbé tegyék a falakat. A papírból készült darázsfészkek a legerőteljesebb rázódást s elviselik, meg sem kottyan nekik a földrengés, annyira rugalmasak. Ráadásul kitűnő hőszigetelő is, megvédi őket a hidegtől is és a melegtől is. Némely fajok szabályosan, nyílásukkal lefelé, mások szabálytalanul építik a sejteket. A lép nyílását is vékony papírréteggel zárják el.
Címkékdarázs építőanyag erőditmény hőszigetelés papír rugalmasság