LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Sima tok Acipenser nudiventris
Jegyei: 12-15 hátvért, az első hátvért a test legmagasabb pontja; 55-66 oldalvért, 12-16 hasvért. Teste feltűnően vaskos, zömök, orra rövid, kúposan tompuló, alsó ajka egységes, középen nem szakad meg. Kerekded keresztmetszetű bajuszszálai a belső oldalukon rojtozottak. Színezete.- felül élőhelyétől függően hamuszürke, vörhenyesbarna vagy sötétbarna, oldalai világosabbak. A hasoldal és a vértek piszkosfehérek. Valamennyi úszója enyhén szürke árnyalatú, a hasúszók olykor sötét foltokkal. Testhossza: ritkán elérheti a 200 cm-t. Súlya általában 8-10 kg, maximálisan 40-50 kg. Élőhelye: a Duna medencéje (a Duna mohácsi szakaszától lefelé), ritkán előkerül a Tiszából és a Drávából is. Védett! Életmódja: négy formája ismert: a Dunában, a Vaskapu (Románia) felett az édesvízi forma él, amely már nem vándorol a tengerbe, hanem a Vágban, a Tiszában, a Marosban stb. ívik. A három másik forma íváskor a tengerből úszik fel a folyókba. A Kaszpi-tenger körzetében ősszel (a teleléshez kapcsolódva a folyók mély, nyugodt mederrészeibe) vagy tavasszal vándorolnak fel. Valamennyi forma március-májusban ívik. Tápláléka: a vízfenék talajában élő gerinctelen állatok (főként puhatestűek), valamint fenékhalak.
Kecsege Acipenserruthenus
Jegyei: 11-17 hátvértje megnyúlt, hátrafelé irányuló hegyben végződik. A 60-70 apró oldalvért tetőcserép módjára fedi egymást; a hasvértek száma 10-18. Teste karcsú, orra keskeny, hosszú, gyengén felfelé hajló. Hosszú bajuszszálai rövid rojtokkal, visszahajtva elérik a száj elülső peremét. Mellúszói feltűnően nagyok. Színezete: háta sötétszürke, szürkésbarna vagy feketés barna, kékes vagy zöldes csillogással; hasoldala a sárgástól a vörhenyes fehérig változik. Vértjei elefántcsont színűek. Testhossza: többnyire 35-60 cm. ritkán 100 cm-ig (és 6 kg-ig). Élőhelye: a Fekete-, Azovi- és Kaszpi-tengerekbe ömlő folyók, Észak-Oroszország nagyobb folyói és tavai, valamint a Balti-tengerbe ömlő néhány folyó (pl. Duna). Hazánkban minden nagyobb folyóban előfordul.
Életmódja: a holtágak mély vizében töltött téli pihenő után az ívni készülő kecsegék tavasszal messzire felúsznak a folyókban, például a Dunában és mellékfolyóiban. Május-júniusban az áramló vízben kavicspadokon ívik. A kb. 3 mm átmérőjű ikrák ragadósak, a kövekre tapadnak. A nőstény, nagysága szerint 11 000-140 000 ikrát rak. A lárvák 4-5 nap alatt kelnek ki, az áramlás továbbsodorja őket. Tápláléka: rovarlárvák, férgek, apró rákok, csigák, kishalak.