A Facebook kezdetben jó bulinak indult. Igaz, amire eljutottunk a regisztrációig, már az összes létező eltűnt barátunkat megtaláltuk az Iwiwen vagy a Myvipen. Mégis úgy vonzotta az embereket a külföldi oldal, mint virág a méhecskéket.
Az eredeti célját el is felejtette, ha egyáltalán volt neki ilyen. Mára mindenki úgy használja, mint egy nyilvános naplót. „ Fáj a fejem, esik az eső, küldj egy szívet ha szeretsz”- unalomig ismételte kiírások, „ segítsünk egy kamu beteg gyerek megmentésén” linkek, idétlen tükörben pózolós képek, és az a rengeteg ember, aki az ismerősünk akar lenni, bár az utcán nem tud köszönni. Ezek az apróságok teszik be szép lassan az embereknél a kaput, és úgy döntenek elég volt az agy zsibbasztásból. Igaz van egy másik véglet is, aki ráébredt rengeteg időt tölt az oldalon, és függővé vált.
Így a profil törlését választják egyetlen lehetőségnek a szép és nyugodt életre. De ez a törlés nem is olyan egyszerű. Ez a funkció elvan jó mélyen ásva, hogy halandó ember meg se lelje. Ezért célszerű valakinek a segítségét kérni. Legegyszerűbbnek tűnik, hogy ha a keresőbe beírjuk: facebook profil törlése. Rengeteg találatot kapunk, de ennek a többsége már elavult, hiszen az oldal készítői mindig variálnak valamit a „arc könyvel” . A mostani kilépés a függőségből a következő: a fiókot először csak deaktiválni lehet, meg kell válaszolnunk miért is szeretnénk, örökké elhagyni az oldalt, utána be kell bizonyítanunk, hogy nem gépek vagyunk és be kell gépelnünk a betűkből és számokból álló sorozatot. Ha ezzel is megvolnánk már csak a jelszavunkkal kell bebizonyítanunk, hogy tényleg mi vagyunk azok.
Ha mindezzel megvolnánk, már csak az akaraterőnk van próbán. Hiszen ha képesek vagyunk elkerülni az oldalt, több napon, héten vagy hónapon át ( pontos számot nem tudok, mert mindenhol más adat szerepel), akkor a fiókunk automatikusan megszűnik. Mi pedig nem írtuk alá a halálos ítéletünket,hiszen, aki nincs regisztrálva a Facebookon az is létezik.