LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Fennmaradt egy babiloni legenda, amely a misztériumok egyik tanára utal:
„Istár leszáll az Alvilágba, eljut Hádész kapujáig, és ott áll teljes királynői pompájában. Az ősi törvény azonban azt követeli meg, hogy senki sem léphet be az Alvilág rettegett területére, aki nem vetette le a ruháit és az ékszereit.
Ezért minden egyes, soron következő kapunál, amelyen Istárnak át kell haladnia, az őr elveszi tőle egy-egy ruhadarabját vagy ékszerét: először a koronáját, aztán a fülbevalóit, a nyakláncát, a melldíszeit, majd az ékkövekkel kirakott övét, a kar- és bokapereceit, végül pedig az ágyékkötőjét is.
Istár szabadon és tisztán lép be az országba, ahonnan nincs visszatérés, és ahol a nővére, Ereshkigal uralkodik. A féltékeny Ereshkigal hatvan betegséggel sújtja Istárt. Miután Istár kiállta az alacsonyabb világnak ezeket a próbáit, elindul visszafelé a hét kapun át fordított sorrendben, mint ideérkezésekor, és sorra felveszi megint a leereszkedéskor letett ruhadarabjait és ékszereit. Végül Istárt, a fény birodalmába való visszatérésekor megkoronázzák a hetedik ékszerrel – a spirituális ragyogás koronájával.”
II. Theodoziusz császár uralkodása alatt, Kr. u. 450-ben a Római Birodalom egész területéről (annak idején ide tartozott Macedónia, Kréta, Szíria és Egyiptom is) száműzik a császár által „pogányságnak” nevezett misztériumiskolákat. Kr. u. 529-ben Jusztiniánusz császár bezáratta az utolsó athéni filozófiai iskolát, a Platón által alapított akadémiát is. Mindent üldöztek és elnyomtak, ami nem volt keresztény.
Az átalakulásnak ebben az időszakában soha nem látott fellendülést értek meg a természettudományok, így a geometria, a csillagászat, a földrajz és a matematika, miközben a filozófia és az ismeretelmélet elkülönült iskolát alkotott. A filozófia azonban most már csak életbölcsességeket akar tanítani, és a filozófus lélekgyógyásszá válik. Ez a szerencsétlen kettészakadás viszont egészen napjainkig két táborra szakította a tudományt, és mindmáig hatalmas akadályt jelent az emberiség fejlődésének az útján.
De talán a misztériumiskolák bezárásának a valódi oka a tagok belső gyengesége is volt, a természetnek ez az elkerülhetetlen folyamata és körforgása, amelynek következtében minden végighalad a megszületés, a növekedés, az érés és az elmúlás időszakain. A misztériumok az évszázadok folyamán elveszítették a szentségüket. Számtalan tagot nem a belső fejlettségük révén, hanem világi okokból vettek fel a közösségbe. A szent szertartások felületes szolgálattá váltak. Megerősödtek a dogmák, növekedett a papság száma, a valóság szelleme csökkent, és egyre inkább visszahúzódott a „fény”.
