Agorafóbia

Az agorafóbia az úgy nevezett, neurózisos betegségek közé tartozik. Az agorafóbia legfőbb tünetei, hogy az egyén fél elhagyni az otthonát, nem szeret közlekedni, retteg az olyan helyzetektől, amikor nehezen tudna elmenekülni, mindig szüksége van elérhető segítségre, nem szereti a tömeget. Sokszor szorongásukból fakadóan rosszul tájékozódnak, ez csak fokozhatja az elveszettség érzést, ami csak tovább ront a helyzeten. Az agorafóbiának is több változata, fokozata van. Néhányan csak a tömeghelyzetektől félnek, nem szeretnek buszra szállni, koncertre menni, mert az az érzés keríti őket hatalmába, hogy ott bármikor rosszul lehetnek, és nem kapnak időben segítséget. Sokszor csak arra van szükség, hogy valaki elkísérje őket, akiben megbízhatnak. Ha rájuk tör a szorongás, ez akár pánikrohamhoz is vezethet. Nagyon sokan egy idő után önsajnálatba merülnek, depressziósak lesznek, hiszen úgy érezhetik, hogy terhet jelentenek családjuk számára, beszűkül az életterük, kapcsolataik és munkahelyük is veszélybe sodródhat. Mivel a betegek már eleve óvatosan állnak hozzá a legtöbb helyzethez, kerülik a veszélyes dolgokat, rosszulléteik ritkán lesznek súlyosak.
Az agorafóbia a pánikbetegség egyik tünete is lehet akár. Nőknél többnyire gyakoribb, mint a férfiaknál. Gyógyítására a pszichológusok több módszert is kidolgoztak. Ezek közül a legelterjedtebb módszerek a viselkedésterápiára alapulnak. A betegek jobban tudnak mérlegelni az adott helyzetekben, ha megértik és elfogadják a problémát, felfedezik a frusztráció forrását.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Vérszegénység- anaemia

A vérszegénység nem azt jelenti, hogy kevesebb vérünk van, hanem azt, hogy a vér oxigénellátó …

Agorafóbia

A szakértő segítségért folyamodó fóbiások közül a legtöbben agorafóbiától szenvednek.
A görög szó eredetileg „piactértől való félelmet” jelent. Az ettől szenvedő emberek az ismeretlen helyzetektől félnek. Kerülik a nyitott tereket, a tömeget és az utazást. Szélsőséges esetben az ilyen betegek nem merik elhagyni az ismerős otthoni közeget.
Az agorafóbiások rendszerint pánikrohamaik egész történetével szolgálhatnak. Megrémülnek attól a gondolattól, hogy egy ilyen roham miatt tehetetlenül állnak valahol távol otthonuktól, és nincs senki, aki segítene. Különösen szörnyűek számukra azok a zárt helyek, ahol nagy a tömeg, és ahonnan a biztonságos menekülés nehézségekbe ütközik. De ugyanígy félnek a nyílt terektől is, sokkal jobban érzik magukat, ha a teret fák veszi körül, és ha valamilyen zárt hely könnyen elérhető. Az agorafóbiások általában erősen függő személyiségűek. Nagy részükre erős szeparációs szorongás (attól való félelem, hogy anyjuk elhagyja őket) volt jellemző gyerekkorukban, még mielőtt kialakult volna agorafóbiájuk.
Míg az egyszerű és társas fóbia kezelése viszonylag könnyű, az agorafóbiáé sokkal nehezebb, a kombinált viselkedésterápiás és gyógyszeres kezeléstől várható a legjobb eredmény.
A viselkedésterápiás technikák igen hatékonyak az agorafóbia kezelésében. A terápia lényege az, hogy a beteg kerüljön rendszeresen és tartósan kapcsolatba a fóbiát kiváltó ingerrel. Fontos, hogy egy-egy terápiás alkalom (pl. utazás busszal) 2-3 órát is tartson, mert a rövid expozíciónak csekély a terápiás hatása.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Vérszegénység- anaemia

A vérszegénység nem azt jelenti, hogy kevesebb vérünk van, hanem azt, hogy a vér oxigénellátó …

Hozzászólás