LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A szállítás során jelentkezik a testsúlycsökkenés, ami az állatokon a szállítási távolság, a mikroklíma, a szállítás módja és a fogadás körülményei szerint alakul ki. Esetenként számolni lehet minőségi romlással is. Intenzíven tenyésztett sertésfajták szállításakor a fokozott stresszérzékenység miatt ún. PSE (Pale, Soft, Exudative – sápadt, puha és vizenyős) hús alakul ki. Más alkalommal a kötetlenül hizlalt bikák között sötét színű, ún. DFD (Dark, Firm, Dry – sötét, szívós, száraz) hús jön létre az izom glikogéntartalmának kimerülése miatt. Súlyos következménnyel járhat a szállítás akkor, ha közben állatok hullanak el az előbbiekben vázolt szempontok érvényesülése miatt.
Az állatszállítást megelőzően a hatósági állatorvos a 24-48 órával korábban kapott értesítés alapján megvizsgálja az állatokat, és nyilatkozik arról, hogy van-e állat-egészségügyi akadálya a szállításnak. Csak egészséges állat szállítható! A megtisztított és fertőtlenített szállítóeszköz alkalmasságát a hatósági állatorvos állapítja meg. Fontos feladat, hogy az állatrakodáskor használt rakodóudvarokat, rámpákat, hidakat és egyéb eszközöket minden be- és kirakodáskor, továbbá azt követően tisztítani és fertőtleníteni kell. Ezeket járványvédelmi okokból a kerítés vonalában célszerű kialakítani! A további, állatszállítást érintő gyakorlati szabályokat részletesen az Állat-egészségügyi Szabályzat tartalmazza.
Az állatok lábon hajtásáról akkor beszélünk, ha azokat legelőre vagy onnan a telepre hajtják vissza, egyik telepről a másikra hajtják az állatokat vagy vasúti átrakodóállomásra hajtanak fel.
Az egypatások esetében megengedett a 30 km-en túli lábon hajtás, egyébként – kíméletből – ennél kisebb távolságra célszerű csupán ezt a tevékenységet tervezni. A nagyállatok haladási sebessége általában 4 km/h, juhok tekintetében 2,5 km/h. Menet közben több alkalommal gondoskodni kell az állatok itatásáról, ha a legeltetés útközben nem oldható meg, akkor az etetésről is.
