A domborzati viszonyok figyelembevétele szintén fontos higiéniai szempont, ezért állattartó telepet völgyekbe, mélyen fekvő területekre, nedves, hideg környezetbe nem szabad telepíteni, mert az ilyen környezet hajlamosít a légzőszervi betegségek előfordulására. A csapadékvíz könnyebb kezelhetősége érdekében ajánlatos 15%-nál enyhébb lejtésű területen létesíteni a telepeket; délkeleti vagy délnyugati fekvésű domboldalon érvényesül a napfény élettani hatása. Ha az istálló épületéhez a déli oldalon kifutó is csatlakozik, akkor a nyári erős napfény károsító hatását árnyékolással kell mérsékelni, elkerülni. Szükség szerint gondoskodni szükséges a szélvédelemről erdősávok telepítésével. Légszennyező ipari üzem, gyár szélárnyékában kerülni kell az állattartó telep létesítését! Gondoskodni kell a tisztítási műveletek során keletkező szennyvíz elvezetéséről és kezeléséről.
Az épületek tájolásakor fontos, hogy a kisebb téli hőveszteség érdekében a zárt istállók rövidebb oldala essék az uralkodó szél irányába; az épület hőegyensúlya így könnyebben elérhető. Ekkor azonban nyáron számolni kell az istálló jelentősebb felmelegedésével. Ellenkező tájoláskor a hosszabb falfelületek télen erősen lehűlnek, nyáron viszont a déli oldalon jelentkezik erőteljes napsugárzás. Ilyenkor megoldás lehet az északi oldal hatékonyabb hőszigetelése, belül etetőút alkalmazása, a déli oldalon pedig meg kell oldani az árnyékolást. A félig nyitott növedékmarha-istállókat úgy tájolják, hogy a nyitott rész szélárnyékban legyen.
Az uralkodó szélirány szerinti tájolás csökkentheti az egyes létesítmények porral való szennyeződését, de elősegítheti azt, hogy az egyik istállóból kijutó káros gázokat, port és mikrobákat a ventilátorok a másik istállóba juttassák, amit levegőszűréssel lehet megelőzni.
Címkékállatok álom betegség etetés istállók juh lovak marha tenyészet