LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Anaximandrosz (i. e. 611-546) valószínűleg Thalész egyik tanítványa volt. Feltételezte, hogy a dolgok (tárgyak) bizonyos ősszubsztanciából (ősanyagból) ellentétes erők és anyagok tartós kiválasztódása által jönnek létre; az ősanyag pedig végtelen és örök. Itt is, miként Thalésznél, már megtalálható a polarizáltság, vagyis az ellentétek és a kiegészítés : ugyanabból az ősszubtanciából származik a meleg és a hideg, a szilárdság és a folyékonyság, ezek azután vissza is térnek az ősszubsztanciába. S mivel az ősanyag örökkévaló, ezek a tudósok tagadták, hogy a világ teremtés útján jött létre.
Ez hatalmas szellemi teljesítmény!
Püthagorasz (i. e. 572-492) matematikus és fizikus, a pitagoraszi iskola megalapítója. A dél-itáliai virágzó görög kolónia Kroton nevű városában a mester együtt élt tanítványaival. Minthogy akkoriban az volt a szokás, hogy a tanítványok a saját eredményeiket is a mester javára írták, ma inkább pitagoreusokról – bizonyos értelemben mint kollektíváról – beszélünk.
A pitagoreusok a számban, tehát a matematikai kifejezésben látták az egyetlen valóságot; szerintük a tárgyak lényege az a matematikai kapcsolat, ami összeköti őket. A külső megjelenés csupán illúzió, és az erők, amelyek a testekben és a testekre hatnak, nem létezhetnének a nagyságukat és irányukat megadó számok nélkül. Ilyen általánosan megfogalmazva ez tévedés volt!
Püthagorasz felfedezte a négyzet- és az irracionális számokat. Kifeszített húrral kísérleteket végzett, s a rezgő húr hosszának arányából a hangmagasságra következtetett. Ehhez úgynevezett monokordot használt, olyan eszközt, amely még ma is, jóformán változatlan kivitelben nélkülözhetetlen taneszköz az iskolákban a hangtan tanításánál. A 2:1 hosszviszony az oktávnak, a 3:2 a kvintnek, a 4:3 a kvartnak felel meg.
