Magyarországon a korábbi törzsalak, a közönséges tarajos gőte (T. cristatus) a leggyakoribb, de a Dunántúl déli részén a T. dobrogicus is él, a nyugati határszélen pedig a T. carnifexelőfordulása is gyanítható. Élőhelye: az alföldeket és a hegyeket egyaránt meghódította. 1000 m-ig rendszeresen, de ritkábban 2000m-ig is felhatol. Sokféle biotópban megél, …

Jegyei: nagy, általában elég robusztus gőte, durva szemölcsös bőrrel és erős végtagokkal, valamint hosszú, fekete-sárga gyűrűs ujjakkal. A farok kb. a testtel egyenlő hosszú, oldalról lapított, a nősténynél az alsó éle sárga vagy narancsszínű. A vízben élő állatok háta rendszerint sötétbarnás vagy feketés, általában feketén foltos; a szárazföldön élők ellenben …

Jegyei: nagy, robusztus gőte lapos, széles fejjel, erőteljes végtagokkal és érdes vagy enyhén szemölcsös bőrrel.Hátszínezete jellegzetes: halvány vagy élénkzöld (egyes állományoknál sötét olajzöld), sötétbarna vagy feketés márványozással. Hasa világos vagy sötétszürke, ritkábban fakó vöröses, fehér pettyekkel és sötét foltokkal. A szárazon gyakran élénkebben és kontrasztosabban színezett, mint amikor a vízben …

Jegyei: karcsú gőte, hosszúkás, lapos fejjel, feltűnően kiálló felső állkapoccsal, bőre gyakran érdes, szemölcsös. Hátszínezete sokféle lehet, a vörhenyestől a feketés barnáig, vagy olajzöld, középen sárgás vagy vörösesbarna csíkkal és sötét foltokkal. Hasoldala a fehérestől a szürkéig változhat: közepe sárga, különösen a hímnél sötéten pettyezett. A hímek hátsó lábszárán sarkantyúszerű …

Jegyei: külsőre a csukafejű gőtéhez igen hasonló faj, de kisebb, bőre simább, fültőmirigyei jól láthatóak, lábai finomabbak, színezete kontrasztosabb. Háta sárgás, zöldes, halvány vagy sötétbarna, esetleg szürke, lehet márványozott vagy foltos, közepén sokszor barnásvörös, gyakran szaggatott sáv húzódik. Hasa fehéres, fakószürke vagy barnás, ritkábban világosan pettyezett. A párzásra kész hímek …

Jegyei: feltűnően erőteljes alkatú gőte, lapos és széles fején kicsiny gombszemekkel, bőre szemölcsös, izmos lábain rövid, a hegyükön sárgás vagy narancsos ujjak vannak. Az alsó élén fakó sárga farka a törzzsel legalább egyenlő hosszú, oldalról lapított, a vízben élő példányoknál széles bőrtaréj fut rajta végig. Háta sárgásszürke, olaj szürke vagy …

Chioglossa lusitanicaJegyei: igen fürge szalamandra, hosszan elnyúló, oldalt bordázott törzzsel és kecses lábakkal; bőre sima. csillogó, szemei kidüllednek. Háta barnás vagy feketés, többnyire két szembetűnő, arany-barna vagy rézvörös hosszanti csíkkal, amelyek a feltűnően hosszú farkon egyesülnek. Hasi oldala barnás. A hím farka keskenyebb, párzási időben felkarjának belső oldalán nászredő látható. …

Elterjedése: szigetszerű, a nyugati Appenninekben Liguriától Campaniáig, ésCalabria magasabb fekvésű részein.A Papaszemes szalamandra más néven Salamandria terdigitata egy igen lenyűgöző hüllő.Élőhelye: nedves, buja aljnövényzettel ésbokrosokkal benőtt völgyek, valamint ritkás erdővel borított hegyoldalak. Jegyei: kicsi, hosszú farkú, soványnak tűnő szalamandra, nyújtott törzzsel, kiálló bordákkal és fénytelen, szemölcsös bőrrel. Hátoldala barnás vagy feketés, …

Jegyei: közepes méretű, széles fejű, viszonylag kis szemű gőte, feltűnően szemölcsös bőrrel, erős lábakkal és lapított farokkal. Hátának színezete változó, alap-színe általában sárgás, barnás vagy feketés, gyakran sárgás foltokkal és középen világos, a farok felső élére is ráhúzódó csíkkal. Hasának oldala világos, közepe többnyire sárgás vagy narancsszínű. A hímek robusztusabbak, …

Állandó vizekben a kifejlett példányok gyakran egész évben vízi életet élnek. Mivel egyes élőhelyeiken nyáron minden vízfelület és a felső talajrétegek is kiszáradnak, és ekkor a bordás gőték is eltűnnek, gyanítható, hogy ilyenkor nagyobb csapatokban nyirkos földi üregekbe húzódnak hosszabb kényszerpihenőre. Ilyen rejtekhelyet sajnos még nem sikerült találni. Az esők …