Kezdőlap / Állatok / Hüllők / Márványos gőte

Márványos gőte

Jegyei: nagy, robusztus gőte lapos, széles fejjel, erőteljes végtagokkal és érdes vagy enyhén szemölcsös bőrrel.
Hátszínezete jellegzetes: halvány vagy élénkzöld (egyes állományoknál sötét olajzöld), sötétbarna vagy feketés márványozással. Hasa világos vagy sötétszürke, ritkábban fakó vöröses, fehér pettyekkel és sötét foltokkal. A szárazon gyakran élénkebben és kontrasztosabban színezett, mint amikor a vízben él, bőre ilyenkor száraz és szép bársonyosnak hat. A nőstényeken rendszerint, a fiatalokon pedig mindig látható egy feltűnő, élénk narancsszínű csík a hát közepén. Nászidőben a hímek hátán és farkán magas, sima szélű, sárga-sötét csíkos taraj húzódik, farkukon pedig ezüstfehér sáv díszlik. A hímek kloákatájéka szembeötlően duzzadtabb, a nőstényeké laposabb. Teljes hosszuk 160 mm, a portugál hegyekből származó márványos gőték általában nagyobbak.

Elterjedése: Közép- és Dél-Franciaország, valamint az Ibériai-félsziget nagy része.
Élőhelye: a sík-, domb- és hegyvidékek legkülönfélébb biotópjaiban megél. Egyéb állításokkal szemben 1400-1600 m magasságban is sokfelé megtalálható. Életmódja: szárazföldi élete során a sötétben mozog, nappalra elbújik, pl. földi üregekbe, kőhalmok vagy kidőlt fák alá. A petézőhely megválasztásában a márványos gőte nagy alkalmazkodóképességről tesz bizonyságot. A benőtt tócsákat és csendes patakokat ugyanúgy elfoglalja, mint a kopár kavics és kőbányatavakat. Megfelel számára egy ciszterna vagy kút is, egyes területeken nincs is más lehetősége a szaporodásra. Párzása hasonlóan történik, mint a tarajos gőténél. A nőstény a 200-300 fakózöld petét néhány hét alatt, egyesével ágyazza be vízinövények levelei közé. Ahol ilyenek nincsenek, ott a kövekre tapasztja őket, vagy füzérben rakja le őket, de ezután nem törődik velük. A kb. 14 nap múltán kibújó lárvák eleinte nagyjából 10 mm-esek. Kerek három hónapon belül 40-50 mm hosszúra nőnek, és a szüleikhez hasonló, színpompás gőteként hagyják el a vizet. Tápláléka: a márványos gőte a szárazon éjjelente jár férgekből, meztelen csigákból, apró rovarokból és pókokból álló zsákmánya után. A vízben élő példányok nappal is aktívak, és mindig készek a vadászatra. A fürge állatok elsöprő roham után ragadják meg és nyelik le a velük élő békafajok (pl. Rana ridibunda perezi és Hyla meridionalis) ebihalait, de a fajtárs és idegen lárvákat (pl. Triturus boscai) is. A kisebb prédát, mint a szúnyoglárvákat és a vízibolhákat, egyetlen szippantással kebelezik be.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Teknősmentés a Mafia-szigeten

A világ öt tengeri teknősfaja közül a Mafia-szigeten négy honos. A tengeri teknősök a következők, ...

Hozzászólás