Kezdőlap / Állatok / Halak / Az Ezüstkárász és a Ponty

Az Ezüstkárász és a Ponty

Ezüstkárász Carassius auratus gibelio
Jegyei: teste nyújtott, oldalról lapított, háta kevésbé magas, mint a kárászé. Bajuszszálai nincsenek. Pikkelyei nagyok, 28-32 van az oldalvonal mentén. Hátúszója 17-25 sugárral, magas, a széle egyenes vagy befelé öblösödő. Farok alatti úszója 8-11 sugarú. Farokúszója kimetszett. Garatfogai egysorosak, 4-4. Az első kopoltyúíven 35-40 kopoltyútüske van, amelyek hosszabbak és vékonyabbak, mint a kárászé. Színezete: háta világos, barnás; oldalai és hasa sárgásak, ezüstös csillogással. Testhossza.- 15-35 cm, max. 45 cm.
ÉIőhelye: lágy talajú, dús növényzetű álló- vagy lassú folyású vizek Kelet-Ázsiától (Amur-medence) Szibériáig; betelepítés révén ma széltében elterjedt, hazánkban is gyakori.
Életmódja: gyakran a kárásszal együtt fordul elő, amelyhez nemcsak külsejében hasonlít, de táplálékválasztásban és alkalmazkodóképességben is. Gyorsabban nő, mint a kárász, ezért, különösen Kelet-Európában, tógazdaságokban tenyésztik. Május-júniusban ívik, ikráit (160000380 000) sekély vízben a növényzet sűrűjébe rakja. A kelési idő 5-7 nap. A 3-4. év végére ivarérett (ekkor 15-20 cm). Tápláléka: apró fenéklakók, vízinövények.

Ponty Cyprinus carpio
Jegyei: a törzsalak teste nyújtott, oldalról kissé lapított. Szája végállású, a csúcson nyíló; felső ajkán 4 bajuszszál (2 hosszú, 2 rövidebb) van. Pikkelyei nagyok, 33-40 van az oldalvonal mentén; a tenyészformáknál, melyek teste nyújtott vagy magas hátú lehet, a következőket különböztetjük meg: 1. Pikkelyes ponty (teljes pikkelyezettséggel). 2. Hátpikkelysoros tükrösponty (rendszertelenül elhelyezkedő „tükörpikkelyekkel”). 3. Oldalpikkelysoros tükörponty (egy sor nagy pikkellyel az oldalvonal mentén). 4. Csupasz vagy bőrponty (pikkelyek nélkül vagy csak kevés pikkellyel). Hátúszója 20-26, farok alatti úszója 8 sugarú; farokúszója erősen kivágott. Garatfogai háromsorosak, 1.1.3-3.1.1. Testhossza.- 25-27 cm, max. 120 cm. Élőhelye: homokos vagy iszapos medrű, dús növényzetű, meleg álló-és lassú folyású vizek. Eredeti élőhelyén 3 alfaja él: C. c. carpio (a Fekete-, Azovi- és Kaszpi-tenger környéke), C. c. haematopterus (Amurmedence, Eszak-Kína), C. c. viridiolaceus (Dél-Kína, Vietnam). Mint fontos tógazdasági hal, már a 13-15. században szinte egész Európában, ma világszerte elterjedt. Életmódja: napközben többnyire a védett, mélyebb részeken tartózkodik, és csak szürkületkor élénkül meg. Május-júliusban ívik, a hímeken ilyenkor nászkiütések vannak. Tápláléka: apró talajállatok, vízinövények.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Hívóhangok a tenger mélyéről

Általában a legtöbb vízi ragadozó a hallása alapján keresi meg a védtelen áldozatát. Hiszen a …

Hozzászólás