LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A korai köztársaság korában Rómában a társadalom szerkezetét a kétféle tagozódás (horizontális és vertikális tagozódás) alapján lehet bemutatni.
A vertikális, vagyis a függőleges tagozódás nem csak Rómára, hanem bármely kor minden társadalmára jellemző forma. Ez a dichotómia, vagyis a kétosztagúság mindenhol megfigyelhető: mindig van egy felső és egy alsó társadalmi réteg, amelyek között éles határ húzódik. Legalábbis egyes történészek ezt vallják. Mások, ennek az elméletnek a bírálói úgy látják, hogy háromosztatúságról van szó, és kell lennie egy középrétegnek is.
A köztársaság kori Rómában a felső réteget a patríciusok alkották. Ők ugyanattól a nemzetségfőtől származtatták magukat, vagyonnal és birtokkal rendelkeztek, befolyásuk és születései előjogaik voltak. Nem teljesen egységes réteg, még a gazdagok között is volt hierarchia.
Az alsó réteget a plebejusok adták. Ők voltak azok, akik úgymond megtöltötték a társadalmat. Szabad polgárok voltak, tehát voltak jogaik és kötelezettségeik. Római polgárként katonai szolgálattal tartoztak, és ezért cserébe elvileg részesülhettek volna az állami földből (az ager publicusból) és joguk lett volna részt venni a népgyűléseken, a gyakorlatban viszont ez nem valósult meg.
Nem csak ez a két réteg volt, hiszen léteztek a cliensek, az engedelmeskedők, akik se nem patríciusok, se nem plebejusok voltak. Ők szolgáltatásokért cserébe védelmet kértek és kaptak is egy patríciustól.
És ott vannak még a rabszolgák. A köztársaság korában klasszikus rabszolgatartásról még nem lehet beszélni, de bizonyított, hogy a családoknál biztosan dolgoztattak rabszolgákat.
