LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A tegnap, a ma és a holnap állandó mozgásban olvad össze egymással. Az identitásérzésünk is állandóan változik, ahogy az egyre kisebbé váló Énünk a múltat maga mögött hagyva lassan kész lesz arra, hogy mind több helyet engedjen önmagában egy újonnan kibontakozó, jövendő Énnek.
Így mindazok, akik elsősorban visszafelé tekintenek, és csak elavult irányelvekbe kapaszkodnak, egyre több nehézséggel szembesülnek egy olyan világban, amelynek az alapját a ritmus alkotja. Aki azonban a belső természetének a finomabb erőire támaszkodik, elkezd előrehaladni, és fokozatosan részesül az egyetemes élet hatalmas erejében, amely állandóan előre áramlik. Csak és kizárólag tőlünk függ, hogy milyen gyorsan és milyen mértékben fejlődünk egy adott életszakasz folyamán. Meri azok a körülmények, amelyek egy gyenge jellemnek akadályt jelentenek, egy másik, nagy akaraterővel rendelkező ember számára akár egy felfelé vezető létra következő fokát is jelenhetik. Mert minden ember azzal a személyiséggel születik, amelyet íí teremtett saját maga számára sok életen át.
Gyakran felmerül a kérdés, hogy mi gyakorolja a legnagyobb hatást az ember személyiségére, a vele született jelleme, vagy a környezet, amelybe beleszületett? Mint ahogy már számtalan példa megmutatta, a környezetének a hatása hosszú időn át befolyásolhatja az embert, de a meghatározó viselkedésmód mégis a vele született jellem tevékeny erejének a következménye. Ha ez másképp lenne, sohasem fordulhatna elő, hogy nagy szegénységben, nyomornegyedekben született emberek keményen dolgozva mégis elérhetnek a siker csúcsára. A napjainkban ismertté vált kifejezés: „selfinademan” (önerőből naggyá vált ember) is annak a ténynek köszönheti a létezését, hogy az életünket ténylegesen vezető erő mindig önmagunkban keresendő. És ha ez az erő elég erős, semmiféle környezeti tényező sem nyomhatja el.
