Önismeret

A pszichológia szinte egész történetén keresztül – mióta csak önálló tudományként létezik – végigvonul a vita az önmegfigyelés kérdése körül. Kezdetben úgy vélték, hogy az önmegfigyelés alkotja a személyiség szellemi világának mélységeibe való behatolás egyetlen, vagy legalábbis legfőbb módszerét. E módszer jelentőségének eltúlzása gyakran vezetett hamis következtetésekre, melyek a pszichikum …

Amit az ember magáról gondol és mond, gyakran nem felel meg a valóságnak. Az egyén önmagára vonatkozó, szóbeli formában kifejezett ítéletei megmutatják öntudata szintjét, de nem mindig személyisége valódi tulajdonságait. Ez annál is inkább igaz, hogy az önmagával való felindult elégedetlenség pillanataiban lázasan vádolhatja „Én”jét, máskor viszont felfúvódhat az önelégültségtől. …

Az önértékelés – mint ahogy az önmegismerés általában – a külsővel kezdődik. Egyik forrása – és az önmegfigyelés egyik fajtája – saját tükörképünk szemlélete (vízben avagy tükörben). Az emberiség időtlen idők óta teszi ezt, s a gyermekek is egészen fiatal koruktól gyakorolják. E szemlélet révén az ember érzékeli önmaga elidegenedését …

A közvéleménynek felmérhetetlen szerepe van az öntudat és önértékelés kialakulásában. Csak azután tanulunk meg helyesen viszonyulni önmagunkhoz, miután megtanultunk helyesen viszonyulni a többi emberhez és figyelembe venni azt, ahogy ők értékelnek minket. A gyermeklélektan területén végzett kutatások kimutatták, hogy a kisiskolás önmagáról alkotott képzete kezdetben azon az értékelésen alapul, amelyet …

Az öntudat nemcsak önmagunk megismerése, hanem meghatározott viszony is saját magunkhoz – saját tulajdonságainkhoz és állapotainkhoz, lehetőségeinkhez, fizikai és szellemi erőinkhez, azaz egyben önértékelés. Az ember mint személyiség önértékelő lény. Önértékelés nélkül nehezen vagy egyáltalán nem tudná megvalósítani önmagát az életben. A helyes önértékelés kritikai viszonyt tételez fel önmagunkhoz, feltételezi …

Egyes tudósok úgy vélik, hogy számos pszichikus megbetegedés esetében, melyeket a tudattartalom patologikus elváltozása kísér (például a deperszonalizáció, a pszichoténia, a kényszerneurózis, a különböző fóbiák, a hisztéria, a neuraszténia, a hipochondriás szindróma stb. eseteiben), az öntudat, a betegnek saját személyiségét illető tájékozódása, saját betegségének tudata kisebb vagy nagyobb mértékben ép …

Tudatosnak azt az embert tekintjük, aki képes helyesen megérteni a valóságot, és ennek megfelelően irányítani cselekedeteit. A tudatosság a lelkileg ép emberi személyiség elengedhetetlen tulajdonsága. Gyermekek, valamint elmebajosok esetében erőteljesen leszűkül, sőt teljesen hiányozhat annak a lehetősége, hogy felmérjék saját cselekedeteik következményeit. Éppen ezért hajtanak végre ez utóbbiak néha olyan …

Hegel szavai szerint az „ismerd meg tenmagadat” abszolút parancsa sem önmagában, sem megfogalmazásának történeti formájában nem jelentette és nem jelenti csupán az olyan önmegismerés követelését, mely az individuum egyes képességeire, jellemvonásaira, hajlamaira és gyengéire irányulna; itt éppen annak megismeréséről van szó, ami az igazi az emberben, az ember lényegének megragadásáról. …

A teljes önfeledtség, a pszichikus folyamatok feletti önkontroll és irányítás elvesztésének állapota igen ritkán fordul elő, s főként patologikus esetekben. A szabályszerű, a norma éppen az ember által – legalábbis a legáltalánosabb síkon – gyakorolt önkontroll állandósága és fáradhatatlansága. Az öntudat elengedhetetlen feltétele annak, hogy kialakuljon a gondolkodás önállósága és …

Az önmegismerés problémája nem redukálható az öntudatra, az önmagunk fölötti reflexióra. Tudatosíthatjuk, reflexió tárgyává tehetjük önmagunkat, de ez még nem jelenti, hogy ismerjük is „Én”-ünk lényegét. Ezt csak egy egész élet tapasztalata hozhatja meg. Bármilyen mélyen hatoljunk is be „Én”-ünk belsejébe, nem találunk ott mást, mindig csak egyes tudati aktusokat: …