Az ember mindenekelőtt tudatos lény: a tudat nemcsak gondolkodását, hanem érzelmeit is áthatja. Természetesen, abban a pillanatban, amikor saját életét kockára téve a másik segítségére siet – kimenti a vízbefulladót, kihozza a gyermeket az égő házból -, az ember nem gondol tette jelentőségére, nem kalkulál, nem általánosít, nem latolgat – egy másodperc alatt, érzelmeinek hatására cselekszik. Maguk ezek az érzelmek azonban történelmileg alakultak ki, közösségi szokások, ésszerű törekvések, a munkában való kölcsönös segítség bázisán. Az érzelem diktálta, teljesen ösztönszerűnek tűnő, hirtelen tett mélyén ott húzódnak a „megszüntetve megőrzött” tudatos élet rétegei.
Nem a kérdések feltevésében, hanem megoldásuk módjában rejlenek Freud tévedései. Koncepciója például szolgálhat arra, hogyan torzítja el hamis módszertan alkalmazása maguknak a tényeknek az általánosítását és értelmezését.
A tudattalant mint pszichikus jelenséget nem jellemezhetjük csupán negatívan, nem foghatjuk fel egyszerűen a nem tudatosított értelmében (tehát úgy, mint ami az adott pillanatban rejtve van, ám bizonyos feltételek között megjelenhet a tudatban vagy pedig mint aminek mindig is megnyilvánítatlannak kell maradnia). A tudattalannak van pozitív jellemzője: ez a valóság sajátos visszatükrözése, a szervezet szükségleteinek kifejezése és egy meghatározott modalitás átélése; a tudattalan képes a megkülönböztetésre, a választásra, a megsejtésre, az alkotásra.
A tudattalan nem amorf – struktúrája van, amelynek elemei kapcsolatban állnak mind egymással, mind a tudattal és a cselekvéssel, hatást gyakorolnak ez utóbbiakra, aminthogy ezek is rájuk.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány
Ezt mindenképpen olvasd el!
Az ember társas lény
Az érintkezés formája (pl. közvetlen termelési érintkezés), a kifejezés formája (pl. rövid, tárgyi válasz) és …