Társadalom

A polgári és a proletár házasság ellentéte főleg két tényezőből adódik: a tőkéhez és a munkához való ellentétes viszonyból. A munkások házassága nem a magántulajdonon alapul, ezért nem vagy legalábbis sokkal kevésbé érvényesül benne a magántulajdonra épülő polgári monogámia fő jellemzője: a férj kiváltságos helyzete és a feleség elnyomása, kiszolgáltatottsága. …

A polgárságnak voltak bizonyos érdemei a házasságnak a középkori-feudális megkötöttségektől való felszabadítása terén. Házassági eszményei feltétlenül haladást jelentettek a hűbéri elképzelésekhez és gyakorlathoz képest. A polgári házasságideál a kölcsönös szerelmen és szabad választáson alapuló monogámia, melyben a férj a családfő és eltartó, a feleség pedig gyermekeket szül és nevel. Kölcsönös …

A patriarchális monogámia jellegéből következik, hogy a férj saját, kizárólagos tulajdonának tartja a feleségét, s szigorúan megköveteli tőle a szexuális hűséget. Nemcsak a magántulajdonnal és a törvényes, vér szerinti örökösök biztosításának igényével függött ez össze, hanem valahogyan még az egyistenhittel is: ahogyan a vallás megkövetelte mindenkitől az egy istenhez való …

A polgári házasságban a nők szüzen mentek férjhez. Tapasztalatlanságuk miatt az első együttlét után a legtöbb nő „megutálta” a férfi nemet. Ez vezethetett oda, hogy a nők csak akkor voltak hajlandók lefeküdni párjukkal, ha valamit kaptak cserébe. Az effajta házaséletnek határozottan prostitúciójellege van, éspedig több okból. Az egyik – és …

A hagyományos, polgári eszmény szerint az úrilánynak szüzen illett az oltár elé járulnia a házasságkötéskor, s erénynek számított, ha szűzies lelkületét később is megtartotta. S valóban: neveltetése folytán a polgárlány a házaséletet többnyire kötelességnek, a gyermekáldás kellemetlen velejárójának érezte vagy éppenséggel undorodott tőle. Ebben persze része volt annak is, hogy …

A házasságkötés előtt, az udvarlási periódusban a férfi igen készséges és alkalmazkodó, látszólag minden hatalmi igényéről lemond. Így a teljes lelki egység boldog tudata könnyen kialakul. A nő hatalmi fölénye azonban csak látszólagos és időleges, mert a házasságkötés utáni hónapokban a férfi fokozatosan „hangot vált”: kezdi érvényesíteni az akaratát. Ha …

Közhely, s mint ilyen, túlzottan leegyszerűsíti a tényeket, ha azt mondjuk, hogy a polgári házasságban a férj gyakorolja a hatalmat a feleség felett. Egyrészt a mai polgári társadalmak már nem olyan nyíltan patriarchálisak, mint a klasszikus kapitalizmus. Másrészt a házasságon belüli tényleges hatalmi viszonyok sokszor régebben sem álltak összhangban a …

A polgári közvélemény a „szerelmi mezallianszot” éppúgy elítélte, mint az utólagos legalizálással történő felelősségvállalást; mindig feltételezte az alacsonyabb helyzetű partner rosszhiszeműségét, lépre csalási szándékát. A látszaterkölcs híveit nem érdekli a kapcsolat tartalma; őket a külsőségek, a társadalmi szokások megsértése háborítja fel. Mivel a rangon aluli házasság a polgári értékrend szerint …

Polgári fogalmak szerint ideális párválasztás = „jó parti”; ennek ellentéte pedig az ún. „mezalliansz”. (Francia szó, rangon aluli házasságot jelent.) A „jó parti” kifejezést rendszerint abban az értelemben használták, hogy valamelyik fél előnyös házasságot kötött; olyat, amely megfelelt a család, a rokonság igényeinek, s amely összhangban volt az illető társadalmi …

A házasság azonban nemcsak a „társadalmi beérkezés” szimbóluma volt, hanem sok egyéb értéké is. Pl. csak házasságban lehetett veszélytelenül nemi életet élni, törvényes gyermekeket nemzeni, illetve szülni, és különböző más előnyökhöz jutni. A házasság előtti, illetve házasságon kívüli nemi élet a polgári-vallási erkölcskódex szerint súlyos bűn, s ezért szigorúan tilos. …