A neutroncsillag a II. típusú szupernóva-robbanás egyik mellékterméke. A robbanás során a csillag külső rétegei lelökődnek, és csak egy rendkívül sűrű, kompakt, csaknem kizárólag neutronokból, emellett csekély mennyiségű protonból és elektronból álló csillag marad vissza. A neutroncsillagok tömege 0,1 és 3 naptömeg között lehet. E határ fölött a csillag folytatja …
Érdekel a cikk folytatása? »
A csillagok fejlődésének végállomásaként különböző égitestek jöhetnek létre, amelyek a Tejútrendszer legfurcsább objektumai közé tartoznak. A csillag sorsát a tömegük szabja meg, a kisebb tömegű csillagok fehér törpévé, a nagyobbak fekete lyukká válnak, amelyekből még a fény sem tud kiszabadulni. A középutat a neutroncsillagok jelentik, ezek közé tartoznak a sebesen …
Érdekel a cikk folytatása? »
A Homokóra-köd meglepő és jellegzetes alakja láttán a csillagászok sokat vitáztak a kialakulásáról. Az egyik elképzelés szerint az öregedő, közepes tömegű csillag elkezdett vörös óriássá felfújódni, miközben a kiszabaduló gáz és por a csillag egyenlítőjét körülvevő övben gyűlt össze. Amikor a kidobott gáz mennyisége tovább nőtt, az öv összeszorította a …
Érdekel a cikk folytatása? »
A Csiga-köd a Naphoz legközelebbi planetáris köd, tényleges távolságát azonban nem ismerjük, mert különböző becslések 85 és 650 fényév közötti eredményeket adnak. Azért nevezik Csiga ködnek, mert a Földről nézve a csillag ledobott, külső gázrétegei olyannak látszanak, mintha egy spirált a hossztengelye mentén néznénk. Az ismert planetáris ködök közül az …
Érdekel a cikk folytatása? »
A V838 Monocerotis, amelyet 2002 január 6-án egy amatőr csillagász fedezett fel, az égbolt egyik legérdekesebb csillaga. Pontos természetét még nem teljesen rétjük, de a csillagászok úgy vélik, hogy a közelmúltban mutatott viselkedése szerint éppen elfejlődött a fősorozatról, és elindult a vörös óriás állapot felé. Jól lehet, ez az átalakulás …
Érdekel a cikk folytatása? »
A planetáris ködök a csillagok által ledobott, forró, világító burkok. Az objektumokat William Herschel 1785-ben nevezte el planetáris ködöknek, mert a 18. századi távcsövekben kicsiny, a bolygókra emlékeztető korongoknak látszottak. A világegyetem legmeghökkentőbb látványt nyújtó objektumai között szép számmal találunk planetáris ködöket, amelyekben a mágneses tér és a kettőscsillagok pálya …
Érdekel a cikk folytatása? »
Miután a héliumégés létrehozta a héliummagot, és annak hőmérséklete eléri a körülbelüli 100 millió fokot, akkor megindulhat a hélium atommagjainak szénné egyesülése. A két-három naptömegű csillagokban a hélium égése robbanásszerűen, az úgynevezett héliumvillanás eredményeképp indul el. Amikor a hidrogénégést követően a mag összeomlik, átmenetileg nyugvó, vagy elfajult állapotba kerül, mert …
Érdekel a cikk folytatása? »
A kis tömegű, sok milliárd évvel ezelőtt keletkezett fősorozati csillagok éppúgy öreg csillagoknak tekinthetők, mint azok a nagy tömegű csillagok, amelyek rövidesen szupernóvaként fel fognak robbanni, jóllehet még egymillió évet sem éltek. Nagyszerű látványt nyújtanak a haldokló öreg csillagok. Amikor egy csillag magjában elfogy a hidrogén, akkor a hidrogén égése …
Érdekel a cikk folytatása? »
A Sas-köd megfigyelése új elképzelésekkel gazdagította a csillagok keletkezésére vonatkozó elméleteinket. A Tejútrendszer egyik sűrű spirálkarjában fekvő óriási csillagbölcsőben fiatal csillagok ragyognak, egyúttal a további csillagok keletkezéséhez szükséges anyagon kívül a csillagkeletkezést is kiváltó folyamatok is jelen vannak. Az optikai hullámhosszakon a környezet az M16 fényes, fiatal csillaghalmaz uralja. Ezt …
Érdekel a cikk folytatása? »
Az éjszakai égbolt leghíresebb és legfényesebb köde, az Orion-köd szabad szemmel is könnyűszerrel megpillantható, vöröses színű, elmosódott foltként az Orion öve alatt. A Földhöz legközelebbi emissziós ködöt alaposan tanulmányozták a csillagászok. A köd valódi átmérője mintegy 30 fényév, látszó átmérője pedig négyszerese a teliholdénak. Mindamellett, ez a köd csak kicsiny …
Érdekel a cikk folytatása? »
LifePress Életmód magazin