Tag Archives: nevelés

Ha a fiatalok manapság elmennek egy diszkóba, vagy házibuliba, sokan közülük biztos, hogy előbb-utóbb találkoznak a droggal. Itt említeném meg, hogy nem lehet elég korán a gyerekeinket felkészíteni erre a veszélyre, mert naivak lennénk azt feltételezni, hogy a mi gyermekünk soha nem fog találkozni valamelyik változatával. Sajnos ma már az …

Etetés, pelenkázás közben beszéljenek tehát a babához, játsszanak vele, adjanak neki egy játékot, amelynek figyeli a mozgását (három hónapos koráig), megpróbálja elkapni (négy hónaposan). Szereti a puha és könnyű tárgyakat, a csörgőket, a színes ruhadarabokat, a színes karikákat, amelyek nem jeIentenek számára veszélyt. Ahogy ezt teszik a gyerekkel, elkezdik bevezetni …

A síró babának „hiányérzete” van, új, ismeretlen bajt érez. Ne áltassuk magunkat tehát azzal, hogy „csak fejleszti a tüdejét”, ahogy olyan gyakran hallani! Nagyon jól tudjuk, hogy a tüdeje tökéletesen működik, és a kellő időben kifejlődött! Ne szórakozzanak azzal az első életévben, hogy a hatalmukat gyakorolják a csecsemőn, aki ettől …

A csecsemő az élet első pillanatától kezdve erőszakos, minden erejét mozgósítva kiabál (hosszú ideig ez az egyetlen kommunikációs eszköze), ha valami nem tetszik neki. Az anyaméhben minden tökéletes volt: a környezet homeosztázisa, a méhfal rugalmassága, folyamatos táplálékellátás; a magzat sem szenved hiányt – aztán hirtelen mindettől megfosztják, a hiánnyal szembesül. …

A szülő az első igazságszolgáltatási fórum: a gyermek vagy elítélt lesz, vagy ártatlan aszerint, hogy szülei miként viszonyulnak hozzá. A szülőt jellemző narcisztikus index nagyon erősen befolyásolja a gyermek pszichikumát: jóllehet a szülők tudatosan vigyáznak a gyermek jóllétére, úgy tűnik, közülük sokan mégsem képesek a gyermeküket a maga, tőlük különböző …

A pszichoanalitika azt vallja, hogy minden erőszak a gyerekkorból származik, a felnőtt folyamatosan elégtételt kér azért az igazságtalanságért vagy szadizmusért, ami gyerekkorában érte, vagy amiről azt véli, hogy érte. Ha egy „rosszul szeretett” betegem a haragjáról beszél, hallom a frusztrált és elnyomott gyermek hangját, aki szeretett volna mindent összetörni, de …

Igen, az erőszak mindig jelen van bennünk; erőtartalék, ami harcba lendít halálos veszély esetén. Ha tiltjuk, a lelkünk legmélyén bújik meg, ha viszont gyakorta élünk vele, a másokkal való kapcsolat egyik módjává válik. Igazából soha nem tűnik el, ezt erősíti meg Lavoisier ismert axiómája: Semmi sem vész el, semmi sem …

Amikor a gyermek megtanulja az ideális gyöngédséget és a vágyakból adódó konfliktusok elfojtását, magában halmozza fel azokat a dolgokat, amiktől annyira félnek a szülei: a letagadott, visszafojtott haragot, dühöt. Megérti, hogy ha a szülei nem is dühösek, másutt egészen másképp történhetnek a dolgok. A fő tárgyra – aki a szülő …

Nagyon szeretnénk, ha a gyermekünkre büszkék lehetnénk, ha szégyent soha nem hozna ránk. Holott előfordul, hogy gonosznak, féltékenynek, agresszívnek, pusztítónak mutatkozik, sőt semmit nem teljesít az iskolában, lerombolva ezzel a róla alkotott legtitkosabb képzelgéseinket… Akartuk-e valaha is, hogy a gyermekünk erőszakos legyen? Éppen ellenkezőleg, gyakran a„kedves” tündér vagy a„megszelídített” emberevő …

Az első időben a szülő kell legyen a gyermek első szövetségese, de a gyermek igényét az alapszükségleteken kívül más irányba is fejlesztenie kell (ellentétben az állatkölykökével), ha azt akarja, hogy a gyermek emberré váljon, azaz megtanulja jobban szeretni a szülőt a tápláléknál… Az első nevelési feladatról fogunk tehát beszélni: táplálékot, …