Tag Archives: szerelem

A házasság azonban nemcsak a „társadalmi beérkezés” szimbóluma volt, hanem sok egyéb értéké is. Pl. csak házasságban lehetett veszélytelenül nemi életet élni, törvényes gyermekeket nemzeni, illetve szülni, és különböző más előnyökhöz jutni. A házasság előtti, illetve házasságon kívüli nemi élet a polgári-vallási erkölcskódex szerint súlyos bűn, s ezért szigorúan tilos. …

Bár a házasság a klasszikus kapitalizmusban az ún. viktoriánus korban nem volt éppen „leányálom”, mégis eszményi életformának tűnt, s a fiatalokba korán beleplántálták a törekvést a házasságra. Ehhez nem volt szükség különösebb nevelői erőfeszítésre: a fiatalok maguk is észrevették, hogy házasodásra kell törekedniük. Egyrészt, mert a házasság önmagában is bizonyos …

Érdekes következtetésekre juthatunk a látszathoz való ragaszkodás változásainak megfigyelésével. Amíg a polgárság, mint osztály még gyengének érezte magát, szigorúbban ragaszkodott a látszathoz, igyekezett komolyan venni saját eszményeit. Ez a magyarázata a puritanizmus térhódításának a korai polgárság soraiban. Később aztán, a hatalom és gazdagság birtokában már kevésbé volt szükség a régi, …

Pedig ma már tudjuk, hogy nincs egyszer s mindenkorra adott, változhatatlan emberi természet, s így nincs kizárólagosan megfelelő házasságforma sem. A legjobb megfelelés is viszonylagos, hiszen amit legjobbnak tekintenek, az koronként, társadalmi osztályonként, sőt egyénenként is változik. A házassági szokásokat, szabályokat a társadalmi viszonyok szülik, de ha már egyszer kialakultak, …

Eszmények és valóság A „polgári házasság” kifejezést kétféle értelemben szokták használni. Az egyik az anyakönyvvezető előtt megkötött, a polgári jog szerint érvényes házasságot jelent, szemben a templomi esküvő révén létrejött, csak egyházjogilag érvényes házassággal. A másik jelentés a házasságnak társadalmi tartalmára jellemző sajátosságait foglalja magába. Ez utóbbi értelemben foglalkozunk vele …

A reneszánsz nem hoz közvetlen és tömegméretű változást a nemek viszonyában, bár későbbi kihatásai jelentősek. Eleinte azonban inkább csak folytatja és felerősíti a lovagkor szerelmi kultuszát, kibővítve azt az újra felfedezett „pogány” (ógörög és latin) költészet erotikus elemeivel. Divatba jön a galantéria: a csiszolt modorú udvarlás (sőt a 17. században …

A kereszténység államvallássá válása egyszersmind a patriarchális monogámia elvének győzelmét jelentette: a házasság egy férfi és egy nő közötti, felbonthatatlan életközösség lett, amelyben a férfi az úr, akinek a feleség örök hűséggel és engedelmességgel tartozik. A férj ezzel szemben látogathatta a minden középkori városban megtalálható bordélyházakat, vagy ha elég gazdag …

A törzsi közösségek bomlása során ezekben a társadalmakban is kialakult a patriarchátus; a keleti népekhez képest azzal a különbséggel, hogy a legális többnejűség itt nem kapott szerepet. Az ágyasok és rabszolgák természetesen az ógörögöknél és rómaiaknál is megtalálhatók, de ezek sohasem emelkedhettek a feleség rangjára. (Ugyanígy a férfi rabszolgák sem …

A régi kínai jog szerint közrendű ember két nővért vehetett feleségül; egy főtiszt két nővért+egy sógornőjüket; egy nagyúrnak 9 felesége lehetett, az uralkodónak pedig 36. „Főfelesége” azonban mindenkinek csak egy volt, ő volt az „igazi” feleség. (Vannak, akik a régi kínaiakat ezért monogámnak tartják.) A párválasztás egyik fő szabálya az …

Az ősközösségi társadalomban a nő- mint láttuk – többé-kevésbé egyenrangú társa volt a férfinak. Bár a férfi erősebb volt, s ez rányomta bélyegét a kapcsolatra, helyenként mégis előfordult, hogy a nő akarata volt a döntő. Az ős nőuralom (matriarchátus) legendája nem igazolódott ugyan, de annyi bizonyos, hogy patriarchátusról sem beszélhetünk …