Kezdőlap / Társadalom / Házasság / Házasság az ókori Kínában

Házasság az ókori Kínában

A régi kínai jog szerint közrendű ember két nővért vehetett feleségül; egy főtiszt két nővért+egy sógornőjüket; egy nagyúrnak 9 felesége lehetett, az uralkodónak pedig 36. „Főfelesége” azonban mindenkinek csak egy volt, ő volt az „igazi” feleség. (Vannak, akik a régi kínaiakat ezért monogámnak tartják.)
A párválasztás egyik fő szabálya az exogámia volt: csak más közösséghez tartozó partner jöhetett számításba. A nemeket szigorúan elkülönítették, csak ünnepi alkalmakkor találkozhattak. Még a házastársak is ritkán látták egymást, pl. néhány kivételtől eltekintve nem étkeztek együtt, az asszonynak tilos volt férje asztalához ülni. A szemérem tárgya Kínában elsődlegesen a láb volt; ezt gondosan el kellett rejteniük a nőknek, sőt kisgyermekkortól kezdve alkalmazott lábelkötözéssel igyekeztek elcsökevényesíteni, hogy minél kisebb maradjon.
A házasságot, illetve párválasztást a szülők intézték, hivatásos közvetítő segítségével. Télen tilos volt a házasságkötés. A házasság előtti nemi élet ismeretlen volt, sőt az esküvő sem jelentette annak kezdetét, mert utána a fiatalasszony 3 hónapra visszatért szülei házába, s ezalatt jogilag továbbra is a szülei fennhatósága alatt állt. Amikor aztán átköltözött férje családjához, anyósa irányította életét. Házaséletet csak bizonyos napokon volt szabad élni. A feleség csak hívásra, szépen felöltözve léphetett férje szobájába. Egész éjszakát csak a „főfeleség” tölthetett férjével, a többiek csak perceket. A feleségek nem féltékenykedhettek egymásra. A nő meddősége nemcsak nagy szégyen volt, hanem válóok is; ugyanígy házasságtörés esetén is visszazavarták a nőt szüleihez, ami a legnagyobb megszégyenítésnek számított.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Családtervezés és fogamzásgátlás

Sokan a családtervezés és a fogamzásgátlás, vagyis a teherbe esés megelőzése között éles ellentétet látnak. …

Hozzászólás