A tudattalant az ember homályos képzetei alkotják, melyeknek száma határtalan. Hogy szellemünk hatalmas térképén „csak kevés hely van megvilágítva, csodálkozással tölthet el bennünket saját lényegünk felől; hiszen csak szólnia kellene egy magasabb hatalomnak: legyen világosság!, és az ember legkisebb hozzájárulása nélkül, mondhatni, egy fél világ nyílna meg a szemei előtt …
Érdekel a cikk folytatása? »Mi tehát a tudattalan?
Hogyan megy végbe a tudat dinamikai állapotainak változása, az átmenet a teljes lelki sötétségtől az élet rendkívüli érzékeléséig? A tudattalan általános eszméje már az ó-ind filozófus, Potandzsali tanításában megjelent, aki ezt a megismerés legmagasabb fokaként, intuícióként, sőt a világmindenség mozgató erejeként értelmezte. A fogalom története Szokratész daimnionjáig megy vissza – …
Érdekel a cikk folytatása? »A tudattalan jelenség
Egy tudós körülbelül húsz szintjét különböztette meg a tudatnak – ezt a számot azonban, úgy tűnik, nyugodtan megduplázhatjuk, vagy akár megháromszorozhatjuk. A pszichikus tevékenység a tudat gyújtópontjában állhat; máskor viszont vagy nem éri el a tudat szintjét (tudatelőttes állapot), vagy a tudat-küszöb alá süllyed (tudatalatti). Mindazoknak a pszichikus jelenségeknek, állapotoknak …
Érdekel a cikk folytatása? »A tudatalatti értelmezése
A tudat fejlődésének egy bizonyos fokán a „magánvaló” osztály „magáértvaló” osztállyá változhat. Ez annyit jelent, hogy az osztályharc magas izzásának és saját tudata fejlődésének következtében az osztály kezd tudatára ébredni a maga sajátos, objektíve meghatározott, alapvető érdekeinek, és szembeállítani ezeket a más osztályok érdekeivel. Az a társadalmi osztály, mely az …
Érdekel a cikk folytatása? »Az ember mind mélyebben tudatosítja önmagát
A nemzetségi embernek csak csirájában volt öntudata, mely valóságos öntudattá az osztálytársadalom kialakulásának korszakában bontakozott ki, amikor is létrejöttek maguk a képzetek képzetei és a fogalmak fogalmai. Vagyis amikor létrejött a filozófia, az antikvitás naiv dialektikája A dialektikus gondolkodás – éppen mert maguk a fogalmak természetének vizsgálata az előfeltétele – …
Érdekel a cikk folytatása? »Az önértékelés lényege
Önmagamnak másokkal való összevetése, összehasonlítása, szokásos kritériuma az önértékelésnek. A marxizmus döntő szerepet tulajdonít az öntudat kialakulásában a tevékenység kollektív formáinak. Ez a marxizmus egyik alapvető elve az öntudat fejlődésének tanulmányozásában. Saját belső lelki sajátosságainak elemzéséhez az ember csak későbben jut el. De még ezek értékelése is sok vonatkozásban megtörik …
Érdekel a cikk folytatása? »Az öntudat illuzórikus formája
Az öntudat illuzórikus formája – melynek példája a mitológia és a vallás – súlyosan gátolta a személyiség öntudatának fejlődését. Az öntudat fokozatosan alakult ki és legmagasabb formái csak az írott történelem hajnalán jelentek meg. Ekkor jött létre a filozófia, vették kezdetüket a konkrét tudományok, ekkor érték el fejlettségük magas fokát …
Érdekel a cikk folytatása? »Az emberi látókör szűkössége
A nemzetség, majd később az állam az ember személyes kötelességeinek sajátos megtestesítőjévé vált. Ezzel megteremtődött az a kiinduló alap, amelyből aztán kinőtt a személyiség társadalmi-politikai öntudata. Az öntudat keletkezésének áttekintése a következők megállapítását teszi lehetővé: a mai ember, aki a tudományos világnézet álláspontján áll, a természeti jelenségeket objektív törvényekkel és …
Érdekel a cikk folytatása? »Az öntudat kialakulásának fokozatai
Az öntudat kialakulásának fokozatai a gyermeki fejlődésre is jellemzőek. A gyermek korábban ismer fel dolgokat és más embereket, mint önmagát. Jól tudott, hogy a kisgyermek saját magát nem az „én” névmással, hanem a nevén nevezi meg, tehát úgy, ahogy mások hívják őt: mások szavaival nevezi meg önmagát. Hasonlóképpen mások ítéleteivel …
Érdekel a cikk folytatása? »A tulajdonnevek fejlődése
A fejlődés korai nemzetségi fokán a tulajdonnév nem arra szolgált, hogy kifejezést nyújtson az önmagában vett személyiség tudatosulásának a közösségtől való viszonylagos elkülönültségében; ellenkezőleg, az egyént épp azon közösséggel, nemzetséggel való szerves kapcsolatában fejezte ki, amelynek ő a részét alkotta. „A törzs maradt a határ az ember számára, mind a …
Érdekel a cikk folytatása? »