LifePress Életmód magazin Ezeket is nézd:
Az öntudat kialakulásának fokozatai a gyermeki fejlődésre is jellemzőek. A gyermek korábban ismer fel dolgokat és más embereket, mint önmagát. Jól tudott, hogy a kisgyermek saját magát nem az „én” névmással, hanem a nevén nevezi meg, tehát úgy, ahogy mások hívják őt: mások szavaival nevezi meg önmagát. Hasonlóképpen mások ítéleteivel ítélkezik önmagáról, mások értékeléseivel értékeli önmagát. Csak körülbelül hároméves korában kezdi használni a gyermek az „én” személyes névmást.
Önmagának az „én” névmás segítségével történő megjelölése nem csupán egy nyelvtani fogalom elsajátítását jelenti, hanem nyelvileg juttat kifejezésre egy, a személyiségen belül zajló átalakulást, amely az önazonosulással, önmagának a többi emberrel való szembeállításával, és hozzájuk való viszonyításával kapcsolatos.
Tehát előrehaladó értelmi fejlődése során az ember lépésről lépésre emelkedett fel a világ közvetlen-érzéki tudatosításának elemi fokától egész addig a legfelsőbb fokig, amelyen kezdte átlátni, hogy a valóság megismerésének általa alkalmazott eszközei és formái valami mások, mint a megismerés tárgya maga. Visszatükrözve a világot, a szubjektum egyben tudatosítani kezdte magát ezt a visszatükrözést, s ezáltal kezdte megérteni saját helyét az élet természeti és társadalmi körforgásában. Innen van az önelemzés, az önmegítélés és általában önmagának a gondolatok területén tevékeny lényként való tudatosítása.”
Az, hogy az ember a valósághoz és a többi emberhez való viszonyán keresztül tudatosítsa önmagához való viszonyát, szükséges előfeltételét alkotta a morális önértékelésnek. Ezzel az ember elérte a fejlődésnek azt a fokát, amelyen létrejött a lelkiismeret kategóriája, az egyénnek az a képessége, hogy saját cselekedeteit, gondolatait, érzéseit az adott közösségben létező, nem-kodifikált viselkedési normák, az emberek kölcsönviszonyait szabályozó elvek szempontjából értékelje.
