LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Tüneti szintek:
1. a gyermeknél: vágyik arra, hogy még elidőzhessen „Csodaországban” a leválás elodázása így szeretne fontossá és jelentőségteljessé válni életmintája: „lássák csak, hogy belőlem még lesz valami” 2. az anyánál: nem
szeretné a gyermeket ki- és elengedni, nem akar tőle idejében elválni a terhességet kevésbé élte át, élvezte tudatosan, önmagát túlságosan is fontosnak tartja félelem attól, hogy túl szűk lesz, hogy nem lesz vonzó elmarad a tudatos beavatás az
anyaságba önként választott császármetszésnél: félelem a fájdalomtól a feladat nagyságának általános elutasítása, segélykiáltás a segítőknek: „nem tudom, nem akarom, és nem bírom tovább”.
Tanácsok:
1. a gyermeknél, későbbi felnőttnél: tanuljunk meg bánni a határokkal, szükség esetén lépjük át azokat vállaljunk felelősséget önmagunk iránt, de engedjük azt is, hogy nekünk segítsenek tanuljunk meg bízni saját erőnkben, hogy a „szoros”
helyzetekben (szűkség közepette) is feltaláljuk magunkat váljunk le teljesen vizsgáljuk kritikus szemmel életmintánkat vegyük észre időben, hogy másokat csak kezdetben „foglalkoztatja”, hogy mi lesz belőlünk 2. az anyánál: tanuljunk meg
elbúcsúzni, önmagunkat az anyává válás során a háttérbe állítani fogadjuk el az anyaság, az érettség szépségét dolgozzuk fel saját születési traumánkat, létünk ősi félelmét álljunk készségesen az anyaság feladatai elé: beavatási szertartások!
Ha lehetséges az apuka maradjon végig az anyuka mellett, nagyon fontos érzelmi töltésnek és lelki támogatásnak számít!
