LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A dac kulcsszava a „nem”. Minden kisgyerek életében –intellektuális fejlődésétől függően többnyire valamikor a második és negyedik életév között- elkövetkezik a dackorszak. Ilyenkor fedezi fel a gyerek azt a képességét, hogy ellent tud mondani a követelményeknek, megtanulja a tagadás jelentését és jelentőségét. A dacos „nem”, amit ebben az időszakban a szülők feltűnően gyakran hallanak a gyerektől, általában akkor hangzik el, amikor engedelmességre, fegyelemre intik a kicsit. Furcsa mód sokszor látszólag ok nélküli az ellenállása: olyasmi ellen is tiltakozik, amit máskor örömmel megtett. A dackorszakot időként dühkitörések, könnyek és kiabálás kísérik. A gyerek leveti magát a földre, hisztizik, toporzékol. Ezt nem csak a tilalmak váltják ki, hanem sokszor akkor is így reagál, ha a saját szándékát igyekszik érvényesíteni. Ezzel próbálja megnyomatékosítani a kívánságát, és előre leszerelni a szülők ellenállását. A kisgyerekkori dacot tekinthetjük a szülői követelményekkel szembeni ellenállásnak. A gyerek ebben az életkorban tanulja meg, hogyan tud érvényt szerezni az akaratának, és hogyan adhat hangot igényeinek és kívánságainak úgy, hogy ezt a környezete is elfogadja. A dac lehet ugyan válaszreakció a szülők ellentmondást nem tűrő nevelési módszerére, de többnyire a tudatosan liberálisan viselkedő szülők is szembesülnek a gyermeki daccal. Sokszor a szülő értetlenül áll a hisztiző gyerek előtt, mert az indítékot számára nem igazán elfogadhatóak. A dacosság sokszor okoz gondot a szülőknek: nem tudja, hogyan reagáljon a gyerek viselkedésére. A túl kemény fellépés, a testi fenyítés, a kiabálás „betörheti” ugyan a gyereket, engedelmessé, de ugyanakkor megalkuvóvá is teheti. A másik véglet az, ha magára hagyjuk a dacos, hisztiző gyereket, amíg kitombolja magát. A dacreakcióval éppen azt kell elérnie a gyereknek, hogy odafigyeljenek rá. A szülők válaszviselkedéséből tanulhatja meg, mit tegyen, hogy békés, mások számára is elfogadható eszközökkel érje el kívánságait. Akkor is hibát követünk el, ha túl könnyen „megadhatjuk magunkat” és minden esetben hagyjuk, hogy a gyerek „győzzön”. Könnyen előfordulhat, hogy így zsarnokot nevelünk belőle, aki felnőttkorban is mindenkin átgázolva akarja érvényesíteni a saját akaratát. a dacos viselkedéssel szemben értelmetlen a büntetés, hiszen a gyerek nem bántani akar dacosságával. ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget egy-egy dacos jelenetének. Őrizzük meg a nyugalmunkat, és igyekezzünk józanul megbeszélni vele a helyzetet. Az is segíthet, ha hagyjuk a gyereknek kifejteni a kívánságát, mit miért akar olyan nagyon. Lehet, hogy rájövünk, nem is teljesíthetetlen a vágya. Néha éppen a józan elutasítással tudjuk csillapítani a gyerek kitörését. Általánosságban érvényes: a dacra nem lehet válasz a dac. Ha a gyermek lecsillapodott, ne beszéljünk tovább a történtekről, hanem legyünk hozzá ugyanolyan kedvesek, mint máskor.
