Kezdőlap / Építőipar / Építés vagy rombolás?

Építés vagy rombolás?

A xx. században a 2. Világháborút követően, elkezdődött Magyarország újjáépítése. Gyárakat, üzemeket, valamint rengeteg lakást és közüzemet épített az ország összefogva mindenki egyetértésben. Mindenkinek volt munkája nem volt hajléktalan az utcákon, létezett a vállalati kölcsön, valamint működtek az üzemi konyhák is. Láthatóan mindenki meg volt elégedve, a családját gond nélkül gyarapította. Most a médiában azt lehet hallani, hogy hiányszakmákkal küzd az ország. Sokakban ez felháborodást keltett, mert a statisztikák viszont az ellenkezőjét állítják. Az iskolák szórják ki a különböző szakokat, természetesen minden tapasztalat nélkül, mint pályakezdőt. Ezzel nem is volna baj. A helyzet ott kezdett eldurvulni, amikor sorra zárták be a közintézményeket, amit persze apáink és nagyapáink keze munkáját dicsérik. Az ország nem épít, hanem leépít. Nincsenek befektetők, nincsenek építkezések. A pályakezdő szakmunkás nem tud a megfelelő szakmájában elhelyezkedni, kénytelen elmenni dolgozni esetleg egy gyáregységbe segédmunkásnak 3-4 műszakba. Ez csak azt vonja maga után, hogy nem tud tapasztalatot szerezni a tanult elméletbeli tanulmányai mellé, így kihal a szakmából. A másik oldala a dolognak, hogy a középkorú szakemberek nem találnak munkát, hiába a tíz- tizenöt éves tapasztalat, nincsen az építőiparban hely. Aki éppen benne dolgozik, az úgy vigyáz rá, mint a szeme fényére. Régi iskoláinkat bezárták, mert nincs elég gyermek a lakott körzetben, az emberek nem mernek gyerekeket vállalni. Remélem azért lesz a jó irányba változás, mert félő, hogy a gyermekeink is albérletben fogják felnevelni a családjukat, ha egyáltalán lesz nekik.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Miért lehet jó épitésznek lenni?

Elgondolkodik sokszor az ember , hogy teremt e valami maradandót ebben a világban , és …

Hozzászólás