LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Mindazok a nehézségek, amelyek egy kétszülős családban a gyermekek felnevelése során adódnak, fokozottan sújtják az egy felnőtt vállára nehezedő családokat. Az egyedülálló szülők többsége nő – elvált, külön élő, özvegy vagy akár hajadon. Ezek a szülők szinte kivétel nélkül kénytelenek munkát vállalni. Némelyikük számíthat ugyan külső segítségre, de rendszerint nincs elegendő pénz. Az egyedülálló szülő mára fontos kérdés az is, hogyan nyújthat megfelelő gondozást gyermekeinek. Beadhatja őket az óvodába vagy a napközibe, vagy találhat valakit, aki odahaza vigyáz rájuk, ám ez többletköltséget jelent. Ha a gyermek megbetegszik, a munkahelyi és a családi kötelezettségek összeütközésbe kerülnek.
Az egyedülálló szülőkre nehezedő nyomás ellenére ennek a helyzetnek a pszichológusok szerint mind a szülő, mind a gyermekek szempontjából vannak előnyei. A nők fölfedezik, hogy képesek fontos döntésekre, és azokat egyedül is végre tudják hajtani. Gyermekeikben hamarabb kialakul a felelősségtudat. Az egyszülős család még mindig egészségesebb környezet a gyermeknevelés szempontjából, mint az olyan teljes család, ahol mindennapos a veszekedés.
A válások aránva az 1960-as és 1970-es években az egész nyugati világban jócskán megnőtt, majd állandósult. A válási hullám kezdetén volt a második világháború utáni „baby boom” nemzedék a húszas éveiben – abban az életkorban, amikor a válások a leggyakoribbak.
Az egyik legfőbb ok az értékrend megváltozása volt. Ma már az emberek jelentős része fontosabbnak érzi a személyes sikert és boldogságot a házasság melletti elkötelezettségnél. Hozzájárul a válások számának növekedéséhez a dolgozó – és így anyagilag független – nők arányának növekedése, valamint a családi, erkölcsi és
vallási kötelékek jelentőségének csökkenése is.
E társadalmi változásokkal együtt jelentősen módosult a válás jogi szabálvozása is. Ma már sokkal egyszerűbb dolog felbontani egy házasságot, mint régen, főleg akkor, ha a felek megegyeznek egymással a vitás kérdésekben.
