Kezdőlap / Társadalom / Kapcsolatok / Házasság vagy együttélés?

Házasság vagy együttélés?

A létfenntartási lehetőség nemcsak az egzisztenciális önállóságot biztosította a nő számára, hanem kihatással volt a fajfenntartási szokások módosulására is. A fogamzásgátlás és a nem kívánt terhesség megszakíthatósága biztosította számára a „családtervezést”. Ez a fogalom burkolt formában nem azt tartalmazza, hogy, hogy legyen, hanem azt, hogy, hogy NE legyen gyerek. Nemcsak az utódlás ténye tartozik ide – hanem a szexuális élet eredeti hivatását megkerülve – inkább arról van szó, hogy a nemi együttlétek elsődleges szerepe az örömszerzés lett. Ebből az örömből a dolgozó nő is ki akarja venni a részét, míg korábban a szexuális tabuk igen szűkre szabták a hölgyek „örömét”. A társadalmi beállítódottság – oly sok száz vagy ezer éven át – az anyai örömökkel való megelégedést sugallta az asszonyok számára, a lányokéra pedig a házasságkötésig megőrzendő szüzesség fontosságát. Ez persze megfelelő csalétkül szolgált a férfinépnek nemi vágyuk háziasított formába való igazításához. A társadalom nem a válást támogatta, hanem a „fészekalja” együtt maradását.
Napjainkban jelentősen csökkent a házasságot igenlők száma. A szűzhártya nem akadály, annyi értéke sincs, mint egy rézgyűrűnek, hogy aranyról már ne is beszéljünk. Az együttélés egyre általánosabb és jogilag is hitelesíthető létforma. Az állandóság és a perspektíva elvesztette korábbi jelentőségét a párkapcsolatokban. Amennyiben mégis létrejön – nemcsak „de facto”, hanem „de jure” is – a szövetség, előfordul az önbiztatásnak ez a formája: „legfeljebb elválunk”. És valóban elválnak, tekintet nélkül a gyerekek érzelmi világára. Magyarországon a házasságkötések több mint fele felbomlik, és az ismételt házasságkötések sem járnak sokkal több szerencsével.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Ki csal meg kit és hányszor?

A nők közül a szexualitás okán kevesebben csábulnak ki a házasságból. A férfiak számára viszont …

Hozzászólás