LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A japán császárság már 1914 előtt sikeres hódító politikát folytatott. Megszerezte – többek között – Koreát és Tajvant, Kínában kiváltságot kapott Kvantung tartományban. Az Egyesült Államok távol-keleti érdekei sérelmének tekintette a japán terjeszkedést, amelyet diplomáciai eszközökkel kívánt feltartóztatni. Az amerikai kormány kezdeményezésére 1921. novembere és 1922. februárja között Anglia, Japán, Franciaország, Olaszország és más államok képviselőinek részvételével Washingtonban megtárgyalták a csendes-óceáni térség vitás kérdéseit. A konferencia az európai viszonyokat rendező versailles-i értekezlethez hasonló funkciót töltött be a Távol Keleten. Az amerikai fővárosban aláírt szerződések egyike garantálta a térségben a status quo-t, kimondta a nagyhatalmak birtokainak kölcsönös tiszteletben tartását. Egy másik egyezmény rögzítette a„nyitott kapuk” elvét, tehát az egyenlő gyarmatosító esélyeket Kínában. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Japán megállapodott abban, hogy hadiflottáik ereje 5 : 5 : 3 legyen. A távol-keleti hatalmi egyensúly a washingtoni szerződésekkel átmenetileg helyreállott.
A japán hadsereg és flotta vezetői azonban a hódító politika folytatását követelték. Ezt támogatták a nagy ipari és bankkartelek, az ún. zaibatsu.A japán csapatok 1931-ben elfoglalták egész Mandzsúriát, Kína legfontosabb bánya- és iparvidékét. Következő évben itt Mandzsukuo néven látszólag független, ténylegesen azonban japán katonai közigazgatás alatt álló bábállam jött létre.
A szerződés 12 pontból, függelékből, mellékletekből és kiegészítő megállapodásból állott. Az volt a lényege, hogy Mandzsukuo védelme és a társadalmi rend fenntartása teljes egészében Japánra hárul. Japán ellenőrzi a vasutakat, a kikötőket, a vízi és légi utakat, szükség esetén újakat létesíthet.
