LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az Arab országok
Az arab területekre vonatkozóan meghatározó jelentőségű volt az 1920.áprilisi San Remo-i konferencia, amelyen Anglia és Franciaország gyarmati igazgatási jogkört kapott az ún. „A” kategóriájú mandátumterületeken (brit mandátumterületek: Palesztina, Transzjordánia, Irak, a francia mandátum a vetélkedés mai Szíria és Libanon területére terjedt ki). Egyiptomban, mint az Európához „legközelebb” álló arab országban, 1922 elején deklarálták a protektorátus felszámolását, az ország formailag független lett. Az angol befolyás megőrzését a Szuezi csatorna övezetében állomásozó brit csapatok biztosították.
Új világháború felé
Válaszút a nemzetközi politikában: A spanyolországi polgárháborúba való fegyveres beavatkozás is jelezte, hogy Németország és Olaszország európai hegemóniára törekszik. Megállításukat két módon lehetett megkísérelni. Az egyik kiutat a fenyegetett államok összefogása jelenthette. A másik lehetőség az volt, hogy más országok rovására, külön-külön megalkusznak az agresszív hatalmakkal. 1935-ben Franciaország és a Szovjetunió megpróbálkoztak az első megoldással. 1938-ban Nagy-Britannia és Franciaország, 1939-ben pedig a Szovjetunió választotta a második lehetőséget, a fasiszta nagyhatalmakkal való megállapodást. Kiderült azonban, hogy Hitlerrel nem lehet tartós egyezséget kötni. Ezért elkerülhetetlenné vált az új világháború.
A Fasiszta nagyhatalmak külpolitikája
Hitler az 1930-as évek közepén megkezdte a versailles-i békeszerződés rendelkezéseinek felrúgását. 1935 márciusában kinyilvánította, hogy Németország a békeszerződés tilalma ellenére bevezeti az általános hadkötelezettséget és kiépíti légierejét.
„Mi nemzetiszocialisták tudatosan elhatároljuk magunkat a háború előtti német külpolitikai irányvonaltól. Mi ott folytatjuk, ahol hatszáz évvel ezelőtt abbahagytuk. Beszüntetjük a németek mozgását Európa déli és nyugati tájai felé, s a keleti földekre vetjük tekintetünket. Végül beszüntetjük a háború előtti korszak gyarmati és kereskedelmi politikáját, s áttérünk a jövő területi politikájára.” (Hitler)
