LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A világ második legnépesebb országában a nemzeti felszabadulásért vívott harcot az 1885-ben alapított politikai szervezet, az Indiai Nemzeti Kongresszus irányította. A küzdelem az első világháború után új szakaszába lépett Mohandász Karamcsand Gandhi jogász-politikus tevékenységével. Vallásos elemekkel átszőtt szemléletének alapelemeit az igazság, az erőszakmentesség és az önmegtartóztatás alkották. Ezekből vezette le az ellenállás két alapvető módszerét. Az egyik forma a passzív rezisztencia, az uralkodó rendszerrel való bármilyen együttműködés megtagadása volt. Ennél erőteljesebb a polgári engedetlenség, ami a hatóságok eleve jogtalannak nyilvánított rendeleteinek, intézkedéseinek tudatos megszegését, figyelmen kívül hagyását jelentette. Gandhi nyerte meg India népét a nemzeti mozgalomnak. A hinduk és a muzulmánok testvériségét hirdette és követelte az „érinthetetlenek” kasztjának teljes egyenjogúságát. Országszerte szentként tisztelték és felruházták a Mahatma („nagy lélek”) előnévvel. Különösen népszerűvé tette két akciója. A brit textilmonopólium elleni tiltakozásul megindította a házi szövés mozgalmát, amelynek jelképe a fehér gyolcsruházat volt. A sóadó és a sómonopólium elutasítását azzal fejezte ki, hogy híveivel sót párolt a tenger vizéből. A Nemzeti Kongresszus politikai programját Dzsaváharlál Nehru (tiszteleti neve Pandit, „tanító”) dolgozta ki. Nehru európai értelemben vett szocialista társadalmi reformer volt. A Kongresszus 1929-es programja célul tűzte ki India teljes függetlenségének kivívását.
„Általános tapasztalatom arról győzött meg engem, hogy nincsen más Isten, csak az Igazság. Ahhoz, hogy szemtől-szembe láthassuk az egyetemes és mindent magában foglaló Igazság Szellemét, ugyanúgy kell szeretnünk a legundokabb teremtményt, mint önmagunkat. S ha valaki ez után áhítozik, az élet egyetlen területéről sem maradhat távol. Ez az oka annak, hogy ragaszkodásom az Igazsághoz arra késztetett, hogy politikával foglalkozzam… az bűtisztulás útja nehéz és meredek. A tökéletes tisztasághoz az embernek tökéletesen szenvedélymentesnek kell lennie gondolatban, beszédben és cselekedetben egyaránt… Tudom, hogy még nehéz út áll előttem. Teljesen semmivé kell aláznom magamat. Amíg az ember a saját szabad akaratából nem teszi magát a legutolsó helyre a többi teremtmény között, addig nincsen üdvözülés számára.” (Mohandász Karamcsand Gandhi)
