LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
1935 új fejleménye volt a német-olasz szövetség kibontakozása is. Olaszország 1933-34-ben még elsősorban Németországtól tartott. Mussolini nem nézte jó szemmel Hitler terveit Ausztria bekebelezésére, nem kívánt közös határt Németországgal. Úgy vélte, hogy Angliának és Franciaországnak szüksége van Olaszországra, ezért nem emelnek kifogást, ha megkezdi gyarmati céljai megvalósítását. Olaszország ez időben Líbiát, Eritreát és Szomália egy részét birtokolta. Rómában úgy vélték, most elérkezett az ideje, hogy elfoglalja a térség egyetlen független államát, Etiópiát (Abesszíniát). 1935 októberében a szomszédos olasz gyarmatokról megindult az offenzíva, és a következő év májusában elfoglalták a fővárost, Addisz Abebát. Az olasz király felvette az „Etiópia császára” címet. A Népszövetségi Tanács szavakban ugyan élesen elítélte az olasz agressziót, de gyakorlati intézkedései nem sokat értek. Etiópia komolyabb támogatást nem kapott, míg Olaszországot Hitler teljes diplomáciai-politikai szolidaritásával segítette. Még folytak a harcok Etiópiában, amikor 1936 márciusában a német csapatok bevonultak a Rajna-vidék demilitarizált övezetébe. 1936 októberében Ciano olasz külügyminiszter egyezményt írt alá Berlinben, amely szerint összehangolják a német és az olasz külpolitikát, elhatárolják a gazdasági érdekszférákat a Duna-medencében és a Balkánon. Mussolini a szerződést Berlin-Róma tengelynek nevezte, amely, úgymond, maga köré tömöríti az európai államokat.
Ugyanebben az évben Németország és Japán aláírta az Antikomintern Paktumot, melyhez 1937-ben Olaszország is csatlakozott. Az egyezmény formálisan a Komintern ellen irányult, de valójában a világ újrafelosztására törekvő hatalmak összefogását célozta.
Japán, amely el akarta foglalni Ázsia nagy részét, és terjeszkedni akart a csendes-óceáni térségben, ekkor már háborúban állt Kínában.
