Jugoszlávia

A teheráni csúcstalálkozón Churchill, Roosevelt és Sztálin megegyeztek abban, hogy Titót ismerik el és csak őt támogatják. 1942 végétől működött a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács, amely 1943 végén a végrehajtó hatalom gyakorlására létrehozta a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Bizottságot. Ez megvonta az emigráns kormány jogát az ország képviseletére, és megtiltotta 11. Péter királynak, hogy visszatérjen Jugoszláviába. A három szövetséges nagyhatalom közös kívánságára az 1945 májusában Tito elnökletével megalakult ideiglenes kormányban tárcát kapott a volt londoni kormány több minisztere. Ok azonban már néhány hónap múlva kénytelenek voltak lemondani. A polgári pártokat felszámolták, és az 1945 novemberi alkotmányozó nemzetgyűlési választásokon már csak a kommunista irányítású Népfrontra szavazhattak az állampolgárok. Az egyetlen lista 90%-ot kapott. A kommunista pártok magatartását – részben szovjet ösztönzésre – 1944-1945-tó1 az egyes országok sajátosságainak messzemenő figyelembevétele jellemezte.
A lengyel és jugoszláv fejlemények között a – későbbiek szempontjából is – fontos különbség az volt, hogy a délszláv államban a Tito vezette erők már a háború időszakában döntő fölénybe kerültek az emigráns kormány er61vel
szemben, és nem volt szükség szovjet beavatkozásra a kommunisták érdekében. Növelte Tito belső bázisát és nemzetközi tekintélyét, hogy az ország jelentős részét a partizánhadsereg szabadította fel. Mindez megteremtette az erős társadalmi bázis és egy független külpolitika előfeltételeit a jugoszláv kommunisták számára.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Járványemlék Pest-Budán

A török uralom után szomorú képet mutatott Pest-Buda közegészségügyi helyzete. Az ostrom következtében a város …

Hozzászólás