LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
IV. Károly meg akarta békíteni a nemzetiségeket, és hajlandó lett volna a dualista rendszer föderalisztikus átalakítására. Magyarországon választójogi reformmal kívánta leszerelni a dolgozók növekvő elégedetlenségét. Az uralkodóváltás bátorította a parlamenti ellenzék küzdelmét Tisza István miniszterelnök ellen, akinek távozását IV. Károly is szívesen látta volna. Április végén a király felszólította Tiszát a választójog bővítésére, ezt azonban a miniszterelnök elutasította. Ezért 1917. május 23-án IV. Károly lemondásra szólította fel Tiszát.
A Szociáldemokrata Párt gyűléseket rendezett választójogi követeléseinek támogatására. Választójogi Blokk néven pártszövetség alakult Károlyi Mihály elnökletével. A szociáldemokratákat, a Károlyi-pártot, a polgári radikálisokat és Vázsonyi Vilmos demokrata pártját tömörítő Választójogi Blokk az általános és titkos választójog mellett az annexió és hadisarc nélküli békekötést is követelte.
Az oroszországi októberi forradalom hírére Budapesten 1917. november 25-én hatalmas szociáldemokrata nagygyűlésen százezernyi tüntető lett hitet az igazságos és azonnali béke megkötése mellett. Közben a keleti fronton a szemben álló hadseregek katonáinak a barátkozása már olyan mértékűvé vált, hogy az gyakorlatilag fegyverszünetet teremtett, már annak hivatalos bejelentése előtt.
Tisza lemondása után a miniszterelnök gróf Eszterházy Móric lett. A Választójogi Blokk polgári pártjainak képviselői beléptek az 1917 júniusában alakult kormányba, amely demokratikus reformokat helyezett kilátásba. Wekerle Sándor 1917 augusztusában hivatalba lépett kormánya is formálisan a nyitás elkötelezettje volt, s a Wekerle-kormányban is képviseltette magát (1918 elejéig) a Választójogi Blokk. Ám hamarosan kitűnt, hogy Wekerle a német szövetség meggyőződéses híve, s belpolitikájában folytatja a – Tisza Istvánéhoz hasonló – „kemény kéz” gyakorlatát.
