Kötődés

Kötődésnek nevezzük a csecsemőnek azt a hajlandóságát, hogy bizonyos emberek közelségét keresse, és hogy ezek mellett az emberek mellett biztonságosabban érezze magát.
Eleinte azt hitték, a kötődésnek az a gyökere, hogy az anya, mint a táplálék forrása, kielégíti a csecsemő egyik legalapvetőbb szükségletét. Majomkísérletekkel azonban kimutatták, hogy az anya-csecsemő kötődés túlmutat a táplálkozási szükséglet kielégítésén.
Mary Ainsworth laboratóriumi eljárást dolgozott ki a tizenkét-tizennyolc hónapos gyerekek kötődésének mérésére, és így megkülönböztetett biztosan kötődő, bizonytalanul kötődő-elkerülő vagy ambivalens, illetve zavarodott gyermekeket.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy azok a gyermekkel, akik második életévükbe biztos kötődéssel lépnek, jobban „fel vannak szerelve” az új élményekkel és kapcsolatokkal való boldogulás eszközeivel. De nem lehetünk biztosak abban, hogy a kora gyerekkori kötődés minősége közvetlenül lenne felelős a problémamegoldásban és a társas készségek területén később tapasztalt nagyobb kompetenciáért. Hiszen azok az anyák, akik nagy felelősséggel szolgálják gyermekeik csecsemőkori szükségleteit, valószínűleg jól látják el anyai feladataikat óvodás korúvá cseperedő gyermekükkel is. Ennélfogva lehetséges, hogy a három és fél éves gyermek kompetenciája és szociális készség inkább a szülő-gyermek viszony aktuális állapotát, mintsem a két évvel korábbi viszonyokat tükrözi. A gyerekek temperamentuma szintén befolyásolhatja későbbi, óvodás kori teljesítményüket.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Szakítás, de hogyan?

Mindenki átélte már azt, amikor úgy vélte, megtalálta számára a legmegfelelőbb partnert. Úszott a boldogságban, …

Hozzászólás