Az adófizetők évről évre milliárdokkal rövidítik meg a költségvetést azáltal, hogy a valóságosnál kisebb jövedelmet vallanak be és indokolatlanul nagy levonásokat számolnak el. Az ilyen módon eltulajdonított összeg valószínűleg jóval nagyobb, mint amit a fegyveres rablók vágnak zsebre. Mégis, aligha akad valaki, aki az efféle „fehérgalléros” kihágást valamely beteges elme ténykedésének tulajdonítaná. Ellenkezőleg: a legtöbb bűncselekmény indítéka tulajdonképpen „normálisnak” tekinthető abban az értelemben, hogy alapvető emberi tulajdonságokra – a kapzsiságra, a testi vágyra, a dühre vagy az izgalom szomjúhozására – vezethető vissza. A baj ott kezdődik, ha az ember hagyja, hogy ezek a késztetései túllépjenek a törvények szabta határokon. Nem mindenki vonható felelősségre e halárok átlépéséért. 1981. március 30-án John Hinckley fegyvert emelt Ronald Reagan elnökre, és golyót röpített a mellkasába. Az ügy tárgyalásán pszichiáterek tanúsították, hogy Hinckley „kialakulóban lévő szkizofréniás folyamatban” szenved, és a Taxisofőr című film antihősének bőrébe képzelte magát. A szövetségi esküdtbíróság elmeháborodottság okán Hinckleyt „nem bűnösnek” nyilvánította. A szkizofrénia és más súlyos elmezavarok számlájára viszonylag kevés bűncselekmény írható, de ezek gyakran drámai formát öltenek. 1985-ben egy nő, Sylvia Seegrist félautomata puskából tüzet nyitott egy Philadelphia melletti bevásárlóközpont közönségére, és három embert megölt. Később kitudódott hogy a nő 15 éves kora óta szkizofréniában szenved.