Kezdőlap / Otthon és család / Baba - mama / Nagyszülők, szülők és unokák

Nagyszülők, szülők és unokák

A gyermek születésével előtörnek a saját gyerekkori emlékek és lehet, hogy ez a szüleihez való viszonyát ebben az időszakban erősen felbolygatja. Egy gyerek mindig magában hordozza annak lehetőségét is, hogy feldolgozzuk a régen történteket és a szüleinkhez fűződő viszonyunkat új alapokra helyezzük.
Ideális esetben egészséges leválás és elbocsátás zajlott le. Így a legkönnyebb harmonikusan kialakítani a harmadik generációhoz fűződő kapcsolatot. Szüleinek és párja szüleinek az az előjoguk, hogy egyszerűen csak nagyszülők legyenek és unokájukat a hétköznapi felelősség nélkül élvezzék. Ennek megfelelően nem az ő feladatuk a gyerek nevelése. Ha minden résztvevőnek ez az elképzelése a nagyszülők szerepéről, sok minden egyszerűbben és magától értetődőbben zajlik.
Vannak fiatal családok, ahol ideális a helyzet, és a nagyszülők megérzik, ha szükség van a segítségükre és tapintatosan segítenek is. Megkérdezik például, hogy mire lenne még az anyának szüksége a kisbaba számára, elviszik a mosnivalót vagy főtt ételt hoznak. Erősítik az anyát új szerepében és levesznek néhány háztartási teendőt a válláról, elismerően nyilatkoznak a szoptatásról, örülnek a kisbabának, de vissza is tudnak húzódni. Ha ilyen környezetben él, örüljön neki! A helyzet azonban nem mindig ilyen optimális. Előfordulhat,
hogy a segítség felajánlása azzal párosul, hogy megpróbálnak beleavatkozni a nevelésbe. Fontos, hogy az ilyen beleszólást felismerje. Ez sokszor a szoptatás idején tapasztalható és nagyon megviseli a fiatal anyákat.
Ebben az esetben tartsa szem előtt azt, hogy milyen feltételek mellett nevelték fel kisbabáikat a korábbi generációk. Merev szoptatási előírások léteztek, melyek erősen megnehezítették a siker elérését és így az anyákra nagy nyomás nehezedett. Lehet, hogy édesanyjának vagy anyósának csalódást okozott saját szoptatási tapasztalata vagy annak hiánya. Tudjon meg többet ezekről. Nagyon könnyen, szinte észrevétlenül vetítik át a saját csalódásukat a kismamára. Segít, ha megpróbálja a sértő kijelentéseket a tényleges jelentésük alapján átfogalmazni: a “Biztos nem elég már a tejed!” mondat jelentheti azt is, hogy: „Nekem annak idején nem volt elég. Nem tudom elképzelni, hogy neked elég legyen.” „A gyereknek szüksége van végre valami rendes ennivalóra” – ez jelentheti azt is, hogy: „Szívesen megetetném én magam a kisbabát.” Ebben az esetben javasolja azt a nagyszülőknek, hogy csináljanak valami mást a babával. „Elkényezteted a gyereket, ha állandóan felveszed!” – talán csak fájdalomból és irigységből fakad, hogy a mai anyák szabadabbak. „Mikor alussza át végre a gyereked az éjszakát?!” – jelentheti azt is, hogy: „Nekünk tilos volt a babát éjszaka felvenni! Szörnyű volt hallgatni a sírását.” Talán segít Önnek ez a kis mellékvágány abban, hogy jobban megértse a nagymamát és úgy határolja el magát, hogy az ne legyen bántó.
Ha túlságosan mélyen érintik a megjegyzések, próbálja meg kicsit lazábban kezelni és elütni a dolog élét: „A kisbaba mindent megkap, amire szüksége van,” vagy „Jól boldogulunk egymással.” „A gyerekorvosunk azt mondja, a kicsi jól gyarapszik és életkorának megfelelően fejlődik.” Ne folyjon bele a részletek megvitatásába.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

A “jó” gyermek

Ha a gyermek jól érzi magát, és elégedett, akkor elfogadhatóan viselkedik. De minden gyermek ki …

Hozzászólás