LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Egységes kialakult rendszere mindaddig nem volt a sportágnak, amíg James Figg fel nem ismerte az öhöl használatának lehetőségeit. A felismerés után viszont, 1719-ben megnyílt iskolájában vívás és a botvívás mellett az ökölvívást is tanította az angol mester, aki maga is öklözött, s abban az évben megszerezte az első bajnoki címet Angliában. Ez a bokszolás már a vívás alapelveire épült, s egyúttal a vívás kiegészítő sportjává finomította az ökölharcot. Ebben a formában a rúgás, az övön aluli ütés már tilos volt, kialakultak a fontosabb ütés- és védésfajták, s ezzel végleg elindult újkori útjára ez az ősidők óta ismert sportág. A küzdők még puszta ököllel és meztelen felsőtesttel csaptak össze, menetidő nem volt, általában sok fontos részlet maradt tisztázatlan. De rá sem hederítettek! Helyi, majd területi bajnokságokat rendeztek, népies bajnokok születtek, akiket hősökként ünnepeltek. Érdekes és vadságában is vonzó időszak volt ez. S ugyanakkor Oroszországban is gyors fejlődés volt tapasztalható. Az 1725-ben trónra lépett I. Katalin cárnő már rendeletileg szabályozta az ökölvívó-mérkőzések megtartását, s megbízható adatok szerint hamarosan jelentős versenyélet alakult ki. S ettől kezdve nem volt megállás! 1743-ban az angol Jack Broughton már írásban, hét pontban összegezte a sportszerű ökölvívás szabályait. Ebben elsősorban a mérkőzések lebonyolítását vázolta fel. Nagy érdeme, hogy a védtelenné vált ellenfél megütését tiltotta és egyúttal megpróbálkozott edzőkesztyűk bevezetésével is.
