Az utódnemzés és a gyermeknevelés a házasság legősibb és a társadalom számára ma is nélkülözhetetlen funkciói közé tartozik. A közfelfogás sikertelennek, csökkent értékűnek tartja azt a házasságot, amelyben nem született gyermek, s a joggyakorlat a legtöbb országban válóokként fogadja el a gyermektelenséget. Bár a korszerű szemlélet már nem tekinti a …
Érdekel a cikk folytatása? »
A foglalkozási vagy kenyérkereső szerepek cseréje nálunk meglehetősen ritka, aminek két fő oka van. Az egyik, hogy általában a nők is kereső foglalkozást folytatnak, a másik, hogy a házastársak eltérő foglalkozása esetén a szakképzettség hiánya eleve lehetetlenné teszi a cserét. Olyasmiről is csak elvétve lehet hallani, hogy egy férj marad …
Érdekel a cikk folytatása? »
A szülői szerepek cseréje – és megosztása is – a gyakorlatban több gondot okoz, és különösen a férfiaknak megy nehezen. Legalábbis a többségüknek. Hagyományos neveltetésük következtében ugyanis „nincs érzékük” a gyermekgondozáshoz, főleg a szeretetet nyíltan kimutató, „anyás” magatartáshoz. Pedig nemcsak az anyák munkába állása, de a gyermeknevelés érdeke is elengedhetetlenné …
Érdekel a cikk folytatása? »
A családi feladatok ilyen értelmű megosztása azonban még távolról sem vált általánossá. Inkább csak az terjedt el szélesebb körben, hogy bizonyos háztartási munkákat – az összes tennivalók aránytalanul kisebb hányadát – a férj többé-kevésbé rendszeresen ellát. Pl. ő végzi a takarítást vagy ő viszi a mosnivalót a Patyolatba. Az ilyen …
Érdekel a cikk folytatása? »
A taktikamentes, őszinte viselkedés nem azonos a szerepmentes viselkedéssel, mert az utóbbi az emberi kapcsolatokban gyakorlatilag sohasem fordul elő. Kapcsolatainkban akarva-akaratlanul valamilyen szerepnek megfelelően viselkedünk. Nem mindegy azonban, hogy tisztában vagyunk-e azzal: milyen szerepet alakítunk, s tudjuk-e valóban alakítani a szerepünket – vagy a szerep alakít bennünket? Másképpen kifejezve az …
Érdekel a cikk folytatása? »
Vannak nők, akik úgy szeretnének egyenrangúak lenni, hogy közben megőrizzék a hagyományos, függő helyzetükből származott előnyüket is. Ennek érdekében ügyesen lavíroznak az egyenlőség hangoztatása és a nőket illető lovagiasság megkövetelése között. Egy ismerősöm elmondta, hogy amióta „bevezették az egyenlőséget”, felesége a saját fizetését teljes egészében saját magára költi, ruhákat vásárol …
Érdekel a cikk folytatása? »
A gazdasági, szexuális és kulturális szabadság – s ezzel együtt az egyenrangúság- megteremtése nem történik máról holnapra. Mindig van egy hosszabb-rövidebb átmeneti periódus, amikor komoly nehézségek jelentkezhetnek, súrlódások támadhatnak, visszaesések és kudarcok fékezik az előrehaladást. Egy ideig még mindkét fél könnyen visszacsúszik a régi, hagyományos szerepkörbe, vagy öntudatlanul is megkísérli …
Érdekel a cikk folytatása? »
Az igazi egyenrangúság nem pusztán elhatározás kérdése. Vannak bizonyos feltételei, amelyek nélkül nem teremthető meg sem a házasságban, sem attól függetlenül. E feltételek közül a nő gazdasági, szexuális és kulturális szabadsága tűnik ma a legfontosabbnak. Természetesen a férfi szabadságára is szükség van, de ez többé-kevésbé eddig is megvolt a házasságban, …
Érdekel a cikk folytatása? »
Vannak tipikus félreértések az egyenrangúsággal kapcsolatban. Ilyen pl., amikor az egyenlőséggel, sőt az egyformasággal tévesztik össze. „Minden ember annyira különböző – mondta egy ismerősöm -, hogy teljesen értelmetlen az egyenlőségről beszélni.” Legnagyobb csodálkozására igazat adtam neki, hozzátéve, hogy pszichológiai szempontból valóban nem lehet egyenlőségről beszélni, legfeljebb jogi vagy társadalmi szempontból. …
Érdekel a cikk folytatása? »
Margaret Mead, akinek egy könyve magyarul is megjelent (Férfi és nő, 1970), leírja pl., hogy az új-Guineai csambuliknál a nő a családfenntartó és családfő, akinek a férj engedelmesen al
Érdekel a cikk folytatása? »
LifePress Életmód magazin