Kezdőlap / Önismeret / Boldogság / Az elveszett boldogság útján

Az elveszett boldogság útján

Mióta ember él a Földön, azóta próbálják meghatározni, mi a boldogság. Pszichológusok sora gyűjteményeket és tanulmányokat írt, pedig kívülről nem lehet megtalálni, az ember magában kell, hogy keresse. Ha egy kisgyermekre nézünk, az őszinteséget, a szeretet és a boldogságot látjuk, Őt még nem rontotta meg az élet. Ahogy telnek az évek, jönnek az első csalódások és fájdalmak, a gyilkos hétköznapok, elvezetnek oda, amit boldogtalanságnak nevezünk, az egyén legalábbis úgy érzi. A gondok és a fájdalmak felőrli az idegeket, eltűnik a képesség az örömre, a nyitottság a boldogság felé, magunkba zárkózunk, mert félünk. Nehezen hiszünk abban –ha egyáltalán hiszünk-, hogy az élet lehet szép és akár boldog is. Még a szót is nehéz kimondani, vagy leírni, nemhogy még megélni.
Pedig mindennap kell, hogy hozzon valami újat, amiben megláthatjuk a szépet, a jót, amelyben ránk mosolyog a boldogság kék madara. Őt azonban nem zárhatjuk kalitkába, a szívünkben kell, hogy éljen, de szabadon engedve, hogy másokat is boldoggá tudjon tenni. Másnap azonban újra várja otthona, a mi szívünk. Ezt megtanulni azonban nem lehet, vagy fogékonyak vagyunk rá, azaz él még a velünk született képesség, nem vesztek oda a szocializálódás során, ha nem, akkor nagyobb a baj. Érezni kell magában mindenkinek a motivációt, az igényt arra, hogy ne elégedetlenkedésben, hanem örömmel vágjon neki az új napnak.
A mondás szerint a jó pap is holtig tanul, akkor az utca embere? Tanuljunk mi is, elkezdeni soha nem késő, de a veszteség nagy, ha nem tesszük.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Bolgoságunk titka

Amikor boldogok vagyunk egy olyan érzés szabadul el bennünk, ami az egész testünkre hatással van. …

Hozzászólás