Mióta ember él a Földön, azóta próbálják meghatározni, mi a boldogság. Pszichológusok sora gyűjteményeket és tanulmányokat írt, pedig kívülről nem lehet megtalálni, az ember magában kell, hogy keresse. Ha egy kisgyermekre nézünk, az őszinteséget, a szeretet és a boldogságot látjuk, Őt még nem rontotta meg az élet. Ahogy telnek az évek, jönnek az első csalódások és fájdalmak, a gyilkos hétköznapok, elvezetnek oda, amit boldogtalanságnak nevezünk, az egyén legalábbis úgy érzi. A gondok és a fájdalmak felőrli az idegeket, eltűnik a képesség az örömre, a nyitottság a boldogság felé, magunkba zárkózunk, mert félünk. Nehezen hiszünk abban –ha egyáltalán hiszünk-, hogy az élet lehet szép és akár boldog is. Még a szót is nehéz kimondani, vagy leírni, nemhogy még megélni.
Pedig mindennap kell, hogy hozzon valami újat, amiben megláthatjuk a szépet, a jót, amelyben ránk mosolyog a boldogság kék madara. Őt azonban nem zárhatjuk kalitkába, a szívünkben kell, hogy éljen, de szabadon engedve, hogy másokat is boldoggá tudjon tenni. Másnap azonban újra várja otthona, a mi szívünk. Ezt megtanulni azonban nem lehet, vagy fogékonyak vagyunk rá, azaz él még a velünk született képesség, nem vesztek oda a szocializálódás során, ha nem, akkor nagyobb a baj. Érezni kell magában mindenkinek a motivációt, az igényt arra, hogy ne elégedetlenkedésben, hanem örömmel vágjon neki az új napnak.
A mondás szerint a jó pap is holtig tanul, akkor az utca embere? Tanuljunk mi is, elkezdeni soha nem késő, de a veszteség nagy, ha nem tesszük.
Címkéka boldogság bennünk rejlik boldogság képessége gyilkos hétköznapok
Ezt mindenképpen olvasd el!
Bolgoságunk titka
Amikor boldogok vagyunk egy olyan érzés szabadul el bennünk, ami az egész testünkre hatással van. …