Kezdőlap / Önismeret / Párkapcsolat / Szakítás, de hogyan?

Szakítás, de hogyan?

Mindenki átélte már azt, amikor úgy vélte, megtalálta számára a legmegfelelőbb partnert.
Úszott a boldogságban, rózsaszínben látta a világot.
Aztán, – ahogyan az általában lenni szokott -, egyre több probléma jelent meg, és szépen, lassan kiderült, hogy a korábban tökéletesnek vélt társ egy cseppet sem illik hozzánk.

A veszekedések, a lenéző tekintetek, a megvágó szavak, mind, egytől egyig hozzájárulnak ahhoz, hogy a szakítás a lehető legviharosabb legyen.
Senki sem szeret szakítani, vagy épp egyedül maradni, de ugye, a mondás is azt tartja, hogy jobb egy rossz nélkül, mint egy rosszal.
Szükséges, hogy felismerjük, szétválni “normálisan” is lehet.
Persze, – mint minden egyébhez-, ehhez is két ember szükséges!
Ideálisnak mondható, ha le tudunk ülni, és higgadtan, észérvekkel jutunk el arra a megoldásra, hogy szétválunk.

Azzal, ha gyűlölködve, kiabálva, a másikat a sárga földig lealázva lépünk ki a kapcsolatból, saját korábbi érzéseinket, és az együtt eltöltött idő emlékét is meghazudtoljuk!
Persze, más a helyzet, ha a másik fél az, aki sárral dobálózva, nagy jelenetet rendezve áll tovább.
Amennyiben lehetséges, igyekezzünk ekkor is higgadtan, emberi méltóságunkhoz hűen beszélni vele, hatni rá.
Amennyiben többszöri kérésünkre sem kíván változtatni a hozzáállásán, és továbbra is zaklat, ne adj isten fenyeget minket,
úgy gondolkodás nélkül a rendőrséghez kell fordulni!
Nem egy olyan esetről hallani, ahol az elhagyott, vagy éppen elhagyó fél bűncselekményt követett el, a másik féllel szemben!
Természetesen az a jobbik eset, ha csupán “hallunk” ezekről az esetekről, és nem pedig “átéljük” őket!

Ezt mindenképpen olvasd el!

A szerelem újjáélesztése

Ha már úgy érezzük nincs tovább, kétségbe esetten állunk egymagunkban, és azt kérdezzük magunktól, hogy …

Hozzászólás