LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az apja, aki korán felismerte fia tehetségét, taníttatta egy kicsit zongorázni, egy kicsit hegedülni és orgonán játszani, de nem azért, hogy „csodagyereket” csináljon belőle, mint amilyen Mozart volt, hanem hogy kialakítsa benne a zene igazi szeretetét. Ludwig nyolcéves korában koncertezett először, és 1782-ben kinyomtatták az első szerzeményét. A német közönség úgy köszöntötte, mint egy „második Mozartot”, de a fiatal zenésznek sokkal meredekebb és „forradalmibb” utat kellett megtennie. Szülővárosából, Bonnból Bécsbe költözött, ahol 1792-től egy másik híres zeneszerző, Haydn vezetése alatt tanult, aki hamar kiismerte a fiatal tehetség lelkületét és személyiségét. A főváros nagy kulturális és világcentrum volt. Itt is, és aztán egész életén keresztül az a hangszer, amelyre a kompozícióit építette, a zongora volt, amelyhez Mozartnak nem volt elegendő kifejezőképessége, ezért inkább a monotonabb csembalót kedvelte. De Bécsben 1795-ben egy „gyűlöletes démon” szállta meg a zeneszerzőt: a süketség. Az eleinte enyhének tűnő betegség pár év alatt teljesen elszigetelte a zeneszerzőt az emberi társadalomtól, magányba kényszerítette, elvette tőle a hallás örömét, de nem törte meg és szakította félbe zeneszerzői karrierjét: Bécs egyöntetűen tapsolt első szimfóniájának. Miután teljesen magányosan élt, gyakran a reménytelenség határán volt olyannyira, hogy sokszor az öngyilkosság gondolata kerülgette: „de a művészetem, és csak ez, mentett meg” – vallotta. Beethoven sohasem függött egyetlen zenekartól és nemestől sem.
