LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Mindenki Edite 1932. december 25-én született Budapesten, egyszerű család gyermekeként. Anyagi körülményeik szűkösek voltak, nehezen éltek. Ahogy elkezdi az iskolát, folyamatosan részt veszt, szerepel iskolai ünnepségeken, szavalóversenyeken, ezek a diákévek azok, melyek megerősítik benne az elhatározást, hogy színésznő lesz.
Tanulmányai alatt mindvégig az vezényelte, hogy önmagának bizonyítson, valamint szüleinek örömöt szerezzen, színésznő lehessen, így tudja szolgálni hazáját és népét, a magyarokat. A főiskola elvégzése után Szegedre kerül, ahol a társulat hamar befogadja, ami komoly dolog volt, hiszen akkor a szegedi színjátszás méltán volt országos hírű. Legelőször a Sevillai borbély című darabban, Rosinaként debütált a színpadon, ezzel kollégái előtt is bizonyított. Sokak szerint a tehetség és az ész egyszerre áradt belőle, a nézők is könnyen szívükbe zárták. Nem véletlen, hogy külön ars poeticával rendelkezett. Szívből és elvből vallotta, hogyha nincs lélek a művészetben, az üres, hideg, lélektelen és közönyös. Ha egy színésznek nem hatol lelkéig a karakter, akkor nem igazi művész, csak próbálkozik, virtuóz.
1964-ben került a Madách színházhoz. Sokaknak úgy él az emlékezetében ez a nagyszerű színésznő, mint egy végtelen meleget ontó, lobogó tűz, mely tele van kedvességgel és szeretettel. Valószínű, hogy ez fogta meg Szécsi Pált is, amikor 1972-ben találkozott Edittel. A kölcsönös szimpátiából izzó szerelem lett, ám a nagy szerelem októberig tartott mindössze, megjegyzéseket kaptak a korkülönbségre, ez Szécsit eltávolítja, majd amikor egy alkoholmámorban töltött éjszaka után a színésznőhöz viszik, aki összepakolja holmiját és Ő menekül a férfi közeléből.
Szenteste napján még elmegy családjához, telefonon beszél barátaival, de másnap volt a születésnapja, 40 éves lett. Az öregedéstől félt, így választotta azt az utat, mely felfoghatatlan sok ember számára, mind a mai napig.
