Szülők veszekedése a gyerek jelenlétében

Természetesen a gyereknek úgy kell felnőnie, hogy megismerkedjék az élet jó és rossz oldalaival, tehát azzal is, hogy a felnőttek időnként nem értenek egyet egymással, dühösek és veszekednek – de arra vigyázzunk, hogy ez ne történjék túl gyakran. Ha a házastársak viszonyában éppen olyan korszak köszönt be, amikor több a nézeteltérés, a vita vagy veszekedés, lehetőleg ne a gyerek jelenlétében történjék. A kisgyerek természetes vágya, hogy szülei olyan eszményi világban éljenek, amelyben nincs civódás, nincsenek haragos szavak. Biztonságérzetét ezért nagyon megingatja, ha az a látszat, hogy azok, akiket a legjobban szeret, nem szeretik egymást. Ilyenkor a gyermekek síróssá, ingerültté válnak. Ennek oka leggyakrabban az érzelmi zavar: félelem, szorongás, elválás. A szorongás megszüntetésének legjobb módja, hogy még több szeretettel vesszük körül a kisgyereket és, ha tudjuk – megszüntetjük a szorongás okát. Az a kisgyerek, aki biztonságot merít a szülőhöz való kötődéséből, a szülőkben látja a szilárd alapot, ahonnan „elindul” a világ felfedezésére. Mivel a kisgyerek szorosan kötődik a szüleihez, elkeseredésének egyik fő oka és szorongásának legerősebb kiváltója, ha el kell válnia valamelyiküktől. Sír, amikor fél, bizonytalan, szorong és az elválás különösen nyomasztja. Elkeseredésének mértéke függ a korától. Függ azonban attól is, hogy a kisgyereket a szülő hogyan hagyja ott. Hat hónapos kortól négy-öt éves korig a kisgyerek nagyon megsínyli az elválást. Az elszakadást enyhítheti, ha a múlt emlékeit ébren tartjuk a gyermek emlékezetében. Egyre többet ért meg a világból, tehát nagyobb a lehetősége annak, hogy a világ eseményei felzaklatják. Ez nem könnyű dolog senkinek sem, hát még egy kicsi gyereknek; nem csoda, ha elég gyakran sírva fakad. A legtöbb kisgyerek ösztönös békeközvetítő. Amint meghallják, hogy valamelyik szülő felemelte a hangját vagy hevesebben ad kifejezést véleményének, rögtön alkalmazni kezdik a figyelemelterelő taktikájukat: „Kérsz egy csésze kávét, anyu?” Majd ki is mondják: „Légy szíves, ne izgasd fel magad!” Ez gyakran elég ahhoz, hogy lecsillapodjon az ember, hiszen hogy is veszekedhetne az, akit kicsi gyereke kezd kérlelni, hogy nyugodjon meg?