LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Thomas Berry író egy mitikus „történetet” elevenít fel, amely egykor jól kifejezte az életről alkotott elképzeléseinket. „A régi történet hosszú időn át becsülettel szolgált bennünket – formálta érzelmeinket, életcélt állított elénk, erőt adott tetteinkhez, szentesítette a szenvedést, irányt adott a nevelésnek… Ma már ez a régi történet nem működik. újat viszont azóta sem találtunk helyette.” A letűnt kultúrákhoz szorosan kapcsolódó mítoszok könnyen értelmetlennek bizonyulhatnak manapság, amikor egész földgolyónk fennmaradása forog kockán. Joseph Campbell számára azonban a hős spirituális útkeresésének ősrégi mítosza megőrizte mitikus erejét, csakúgy, mint a Csillagok háborúja című filmben, amelyben a főhős a becsület eszményét magával viszi a világűrbe is. Ikarosz történetét, aki túl magasra merészkedett fel az égbe, emiatt ember alkotta viaszszárnyait a Nap heve megolvasztotta, s a tengerbe zuhant, gyakran felidézik mén ma is, a tudományba vetett túlzott bizalom féken tartására. Ám Campbell megítélése szerint a történet valójában az emberi jellem kisiklásáról szól. Ikaroszt ugyanis annyira megszédítette a repülés gondolata, hogy elvesztette józan ítélőképességét. Atyja, Daidalosz – az első feltaláló, aki a szárnyakat elkészítette – bölcsen a középutat választotta, a Nap és a tenger között félmagasságban repült, és célhoz ért.
Mire valók a tündérmesék?
Joseph Campbell a tündérmesét a „gyermekek mítoszának” nevezi. A pszichiáter Bruno Bellelheim egy ötéves kisfiú történetét idézi fel, akinek anyukája felolvasta az Óriásölő Jack meséjét. „De hisz’ óriások nincsenek is, vagy igen?” – kérdezte váratlanul a kisfiú, s még mielőtt anyja válaszolhatott volna, hozzáfűzte: Vannak viszont felnőttek, akik olyanok, mint az óriások.” Bettelheim szerint az ilyen mesék olvasásával a szülők megértést tanúsítanak gyermeküknek a kiszolgáltatottságtól való félelme iránt, és elismerik a gyermek igényét arra, hogy felnőve kivívja önállóságát.
