Naponta 3000 emberrel haladt át Kassán a vonat Auschwitz felé. A lezárt ablakú marhavagonokba 70-75 embert zsúfoltak be. A kocsikat leólmozták, s csupán egy szögesdróttal behálózott rés maradt nyitva. A kocsiban mindössze egy vödör ivóvíz és a testi szükségletek elvégzésére egy másik vödör állt rendelkezésre. Először a visszacsatolt területek zsidóságát vitték el, majd az Alföld és a Dunántúl zsidó lakosságát, június végéig mintegy 440 000 embert.
„Ha a magyarok vaskövetkezetességgel tagadták volna meg a német kívánságot a zsidókérdésben, annak megoldására nem kerülhetett volna sor. Nyomás lett volna, de – az 1944-es év már krízisév volt – nem lett volna hatalmi erő egymillió ember megjelölésére, összefogására és deportálására. Ez egy olyan hatalmas rendőri feladat, amelynek elvégzését három hónap alatt csak a lelkes magyar teljes hatósági és karhatalmi apparátus tette lehetővé. Kívülről nem tudtak volna megfelelő erőt hozni erre a célra, mert csak az tudta volna elvégezni, aki az országot, népet ismeri, s a nyelvet beszéli. Eichmannak csak igen kis törzse volt ilyen gyorsan és ennyire súrlódásmentesen – csak a magyar kormány teljes segítségével volt lehetséges.” – vallotta Veesenmayer a háborús bűnösök nürnbergi perében.
Antifasiszta ellenállás
A németellenes összefogás szervezete, a Magyar Front 1944 májusában alakult meg. Tagja volt a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Békepárt (szeptember 12-t61 Kommunista Párt) és a legitimista Kettős Kereszt Szövetség. Elnökévé szeptember elején a szociáldemokrata Szakasits Árpádot választották. A Front számottevő fegyveres akciót nem tudott kibontakoztatni.
A fegyveres ellenállásban résztvevők száma Magyarországon 5-6 ezer főre tehető. Az 1944. november 9-én Budapesten alakult ellenállási szervezetet, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát árulás következtében felszámolták. Vezetőit, köztük Bajcsy-Zsilinszky Endrét és Kiss János altábornagyot a nyilasok kivégezték.