Kezdőlap / Állatok / Macska / Vadászat macska módra

Vadászat macska módra

A préda felderítése és elrejtése – ez a macska alapösztöne. Nem kell hozzá feltétlenül éhesnek lennie, bár az éhes macska bizonyára jobb vadász. Bármennyire elhalmozzuk minden földi jóval, cicamicánk képtelen lemondani a vadászat örömeiről. Sok macskatartó számára visszataszító, hogy kedvence élő állatot öl, de ez mélyről jövő ösztön, ami az egyik állatban erősebb, a másikban gyengébb, de valamilyen mértékben mindegyikben megvan. Ajánlhatunk alternatívákat, játékegeret és hasonlókat, de amíg kiengedjük, mégis vadászni fog. Csak akkor hagyja abba, ha kizárólag szobacica lesz.

A macska mindig a mellső lábával méri a prédaállatra az első csapást. Csak ezután harap, amikor az áldozat már elszédült és nem tud visszacsapni, sebesülést okozni. Felugrik és teljes súlyával csap le zsákmányára, az ütéstől alaposan elkábul. Ezután erősen megragadja, az éles karmok lehetetlenné teszik, hogy az áldozat elszabaduljon, majd fogaival halálra sebzi. Rágcsálókra és madarakra ugyanezzel a módszerrel vadásznak.

Gyakorta tapasztalhatják elszörnyedve a macskatulajdonosok, hogy dédelgetett kedvencük látható élvezettel kínoz egy egeret vagy kismadarat. Ahelyett, hogy egyetlen harapással megölné, kegyetlen játékhoz folyamodik, s ide-oda pofozgatja áldozatát, vagy „cicázni” kezd vele. A halálra vált jószág gyakran belepusztul a rémületbe, mielőtt a macska megadná neki a kegyelemdöfést.

Először is tudnunk kell, hogy a vadon élő macskaféléknek ez nem szokása. Csak a jól táplált házi macska játszadozik el zsákmányával, annyira kiéhezett a vadászatra a „higiénikus” emberi környezetben, amilyen például egy ápolt kertváros, vagy egy takaros kis falu, s ahol méreggel vagy egyéb emberi leleménnyel már régen kiirtották a rágcsálókat. Ilyen helyen a macska ritka szerencsének tekinti, ha végre megkaparint egy eltévedt mezei egeret, vagy egy kismadarat. Szeretné, ha minél tovább tartana a vadászat, ezért addig húzza-vonja a halálos játszmát, amíg az áldozat el nem pusztul.

Lehet, hogy kegyetlen játéknak tűnik a macska viselkedése, de valójában csak bizonytalan a dolgában. Még jóval azután is, hogy az áldozat elpusztul, folytathatja az élettelen test pofozását, árgus szemmel figyelve, nem tapasztal-e mégis akár egy szikrányi ellenállást. Jó sokára szánja csak el magát a gyilkos harapásra és eszi meg a zsákmányt. Tapasztalt, hivatásos vadász sohasem viselkedne így, de egy elkényeztetett jószág, amely kijött a gyors ölés gyakorlatából, szívesebben választja a biztonságosabb utat.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Tonkinéz

A fajtát 1978-ban ismerték el, ez a fajta a sziámi és a burma keresztezéséből jött ...

2 hozzászólás

  1. A cicák valóban ilyenek, a vadászösztön erősen uralkodik rajtuk..))

  2. Saját cicámon is tapasztaltam.:)

Hozzászólás