A bankhitelszerződés

A bankhitelszerződés a hitelszerződések egy válfaja. A hitelszerződés keretszabályozását Polgári törvénykönyvünk adja, speciálisan a bankhitelszerződésekkel a Hitelintézeti törvény, az 1996. évi CXII. tv. foglalkozik.
A bankhitelszerződés alapján a bank köteles a szerződésben meghatározott összeget rendelkezésre tartani mintegy keretként a szerződő fél számára, és amennyiben az ügyfél él a lehívás jogával, köteles az összeget a bank folyósítani. Nem feltétele a szerződésnek a tényleges pénznyújtás, a hitel felvevője dönthet arról, igénybe veszi – e a hitelösszeget és ezzel kölcsönszerződés jön létre a bank és az ügyfél között. Ennek elmaradása esetén is jár a banknak a rendelkezésre tartási díj.
Bankhitelszerződést kizárólag hitelintézet nyújthat. A hitelintézet fogalmát a Hitelintézeti törvény adja meg, mely szerint hitelintézeti minőségben működhet bank, szakosított hitelintézet vagy szövetkezeti hitelintézet.
Hitelintézet is nyújthat hitelt egy másiknak, ennek tipikus példája a Magyar Nemzeti Bank, mely hitelezhet, amennyiben refinanszírozási hitelkeretet tart egyéb hitelintézetek rendelkezésére.
A hitelfelvevői oldalon gyakorlatilag bárki, természetes vagy jogi személy is állhat.
A Ptk. szerint a bankhitelszerződés kizárólag írásbeli formában jöhet létre, ennek elmaradása semmisséghez vezet. A szerződés későbbi esetleges módosításának is előfeltétele az írásbeli alak.
Amennyiben az ügyfél igénybe vette a rendelkezésre tartott hitelösszeget, a hitelszerződés megszűnik. Amennyiben a hitelszerződés és a kölcsön nyújtása között eltelt időben olyan érdemi változás áll be a kölcsönért folyamodó anyagi helyzetében, mely megkérdőjelezi, hogy a későbbiekben kötelezettségeinek eleget tud-e tenni, ebben az esetben a bank visszaléphet a kölcsön nyújtásától.
A bankhitelszerződés jogi értelemben pénzkötelemnek minősül, vagyis tárgya pénz szolgáltatása.